speak no evil

Na szóval ott tartottam, hogy (van egy lány…) a kiscsaj még mindig jobban érzi magát a temperált benn, mint a temperatív kinn, egyelőre semmi jelét nem mutatta, hogy változtatna ezen, a múlt hétfő és onnantól fogva minden napi céldátum után most épp a holnapot lőttük be, mert az milyen jó lenne (pont huszadika). Hajrá, kisember, mi már várunk.

Hogy addig se unatkozzunk,

1. Szombat reggel azzal ébresztett az alsó szomszéd, hogy ázik tőlünk, és nem is kicsit: a frissen felújított lakásának az előszobája az kábé annyi. A konkrét ázás egyébként házszintű nyomocsó-repedés volt, a húszas években épült ház eredeti ólomcsöveit eddig senkinek nem volt kedve bolygatni. Persze egyrészt így megy ez, mert ugye háztulajdon ergo biztosítói, vagy pályázati pénzből lehet ilyesmit overhaul-olni, vagyis amíg nincs vele para (szarrá nem ázik valaki), addig marad a status quo. Amikor meg para van, akkor para van, és erre a házra ez a jellemző, mert sorozatban jönnek a repedések nem csak nálunk, hanem szanaszét a házban. Másrészt látva a káoszt, amit az elmúlt 90 évben csináltak a ház vízvezeték-rendszeréből, meg is lehet érteni a vonakodva javítást: mivel szanaszét van ágaztatva a szerencsétlen nyomócső a legváratlanabb helyeken, és a fürdőszobákat is összevissza mozgatták a különböző korok a felújításokkor, az ólomcső teljes cseréjéhez 2 emeletnyi födémet akkurátusan végig kéne vésni már ahhoz is, hogy egyáltalán megtalálják a nyomót. (Ennél jobb sztorit mondott a vízvezetékszerelő a Jászai Mari tér egyik házáról, ahol a szerelés-debugolás miatt szakaszosan elzárták a vizet, mire a szomszéd ház egyes lakásaiban is megszűnt a vízellátás.) Na lényeg a lényeg, a visszabontás során persze kiderültek turpisságok a mi WC-nk mögött is, konkrétan ereszt az mindenhol, némi kontármunka, némi elöregedés folytán, illetve van egy véletlenül-átfúrt-majd-elegánsan-visszafalazott csatorna, és egy falban otthagyott levágott és összecsippentett végű, de nyomás alatt levő ólom csődarab. Maga a WC semmilyen magyar szabványnak nem felel meg, ezért pótalkatrész (pl. cseretömítés) nuku, újat kell venni, és ezek persze (szemben a főnyomócső javításával) nem a lakás biztosításából mennek. Pozitív gondolatként a szerelés befejezte után kb. másfél méterrel kevesebb ólom főnyomócső lesz a házban, annyival kevesebb hibalehetőség.
2. A krisztina körúti lakásunk újra kiadósorba került (gondolom erről lesz külön poszt is), mert a lakónk megelégelte a magyarországi állapotokat és Máltára emigrál, amiért nem tudom hibáztatni. Példás állagban adja át a lakást, mindenkinek ilyen bérlőt kívánok.
   
   A “megállapodás szerinti” bútorozottság azóta “bútorozottságra” változott, tehát 100%-osan felszerelt, bútorozott lakást tudunk felajánlani, a képeken látható konzisztens stílussal. Ha érdekel, ping me (azaz pingelj meg.)

Hát kábé ez.

Szülésre a következő előadókkal készülünk:

• Norah Jones
• Mark Knopfler
• Jacques Loussier Trio
• Keith Jarrett
• Sting (& Edvin Karamazov)
• Szalóki Ági
• Palya Bea – Szalóki Ági – Bognár Szilvi
• Balázs Elemér Group
• Allison Krauss
• Dave Matthews

Aztán majd meglátjuk melyikre lesz ott hangulat.

Tegnap, mielőtt próbán eltörtem egy dobverőt (business as usual) és mielőtt a spanyolok kiejtették a németeket (ráadásul Balázs Pali góljával!), beszereztünk egy ultrahangot és egy hordozót.

Az ultrahang uralta a délutánt: a fehérvári úti rendelőben a lelkes helyettesítő kollegák önhatalmúlag kitalálták, hogy rokon mostantól nem lehet bent az ultrahangon — ha apuka ezért vett ki szabit, hát azt sajnálják. A dolog érdekessége, hogy a kórházi adminisztratív személyzet (pl. a betegirányítóban) erről nem tudott, tehát tényleg a helyettesítőnek beállt ultrahangosok partizánakciójáról lehet szó, ami legalábbis érdekes. A dolgot eszkaláltuk, remélhetőleg (a többi rokon érdekében) rákoppintanak a lelkes szabályalkotó dolgozók orrára, de időnk nem volt az eszkalációt megvárni, így jobb híján bejelentkeztünk gyorsan egy 4D ultrahangra, aztán elrongyoltunk a múlt pénteken berendelt babahordozót átvenni.

Babahordozóban a geek választása a Maxi-Cosi Cabriofix terméke, bár a “fix” utótag némileg megtévesztő, mert Isofix talp nélkül vettük meg. (Merthogy nincs Isofix illesztőpont az Erdészben.) Az okok:

• Mindenféle tesztgyőztes termék, biztonságosnak mondott, még az illesztőtalpak nélkül is.
• Van hozzá Isofix talp és nem isofix talp is. (Ha esetleg később kéne.)
• Egy csomó babakocsival kompatibilis, csak rápattintod és kész.
• Jó könnyű. (Nem utolsó szempont, ha apuka dolgozik és anyuka cipeli a gyereket.

A hordozót racecar red színben vettük meg (ezt csak én hívom így, a hivatalos színkombó a “Tango Red”), nagyon vagány, reméljük a kiscsaj is így fogja érezni.

A 4D ultrahangról pedig megint kaptunk képeket, ezek jönnek majd a nap folyamán.

Update: Felkerült a kép is!

Ezen a héten nagy fegyvertényeket hajtottunk végre a lakásban:

• Elkészült (majdnem, mert egy elefánt még valahol bújkál) a babafal, vagyis kis birkák, egy kis Beton, hold, nagyon aranyos. A felragasztás kétoldalas ragasztószalaggal történt, ami viszont nem tartotta mindegyik birkát, az első napon leesett a hold, meg vagy 3 birka is. Visszaragasztottuk, most pedig minden hazajövetelkor megszámoljuk a nyájat. (12-nek kell lennie.) A munka közbeni fotók itt.
  
• Jul csinált csillárra lógatós lepkés-madaras installációt is. Ez még nem a kiságy fölé lógatott cucc, de az is lesz.
• Megjött és össze van rakva a kiságy (angolosoknak: bedside cot). Nem volt triviális, mert félrevezető az összeszerelési útmutató, és pont fordítva mutatja a csavarokat, mint ahogy vannak (eredmény: a hosszú csavart tekertem a rövid helyére, amíg ment…), but we came together in the end.
• Ezen felül pedig végre lecuccoltuk a régi ágyat, dobozokat, kipakoltuk a teraszt, tulajdonképpen a költözés pakolós része most fejeződött be, és ez nagyon jó érzés, sokkal nagyobb hely lett, és hát rend.

A rendrakást kerti partival ünnepeltük, bár én alig állok a lábamon, úgyhogy csak röviden.

Ma reggel voltunk ultrahangon, 31. hét +1-4 nap (ugyanazon a lapon szerepelt a két érték). A kiscsaj tömege 1677 gramm, az kb. annyi (kimértük!), mint a víztisztítónk kb. félig töltve. Koponyafekvéses (ami jó), a lába pedig pont ott van, ahol lennie kell. (És szokta mozgatni, nem is kicsit!)

A tegnapi babaoktatás most nem volt túl érdekfeszítő, a lankadó figyelmünket végül egy páros Beton sormintával koronáztuk a jegyzetfüzetben:

Így élünk mi, a 31. hét környékén.

A mai szülésfelkészítő (aka. baba-) oktatás nagyon érdekes volt és hamar elszállt: nagyon aranyos neológus pneumatikus neonatológus mesélt helyenként standup-ba illő elemekkel a szülés utáni időszakról, szoptatásról, ilyesmikről. (Tapsot kapott, illetve az egy óra is pikk-pakk elszállt.) Az alapszebály (többször elmondta): [a gyerekek] nem hülyék, csak kicsik. Általában jobban tudják, hogy mi kell nekik, mint az újdonsült anyák, persze könnyű dolguk van, mert ők EPROM-ból dolgoznak (ösztönösek), az anya meg, ugye, CPU-ból (vagyis gondolkodnak).

Ezen felül be van rendelve

• babaruha kezdőszett
• gyerekágy
• falimatrica jó ideje, de az a vulkánfüstben valahol valószínűleg elveszett

Döntésközelben vagyunk őssejtlevétel-ügyben (kétszereplős tender), most ezembe jutott, hogy sehol se tartok autós gyerekülés-ügyben (de most akkor felvettem rá a todo-t).

Amit még el akartam mondani, az a Szent Imre kórház labirintusrendszere. Biztos jó, hogy esőben is át lehet tolni a beteget szárazon, de ezekkel a föld alatti folyosókkal azért kicsit túlzásba estek. A K épület és az F épület egymás mellett állnak, ennek ellenére kényelmesen csak föld alatt lehet megközelíteni az F épületet a K épületből, illetve ami azt illeti, egyáltalán nem tudom, hogy az F épületbe hogy lehet csak úgy, a szabadból bejutni. Csináltam még múlt héten sétálós videót, megörökítendő Szent Imre dungeonjait:

(Szalóki Ági Karády-albuma megvan? Kurvajó anyag, baszkikáim!)

A közelmúltban felhúroztattam a gitárt (kb. 30 éves nylonhúros NDK hangszer, ritka jól sikerült darab), hogy a sosem-igazán-de-egy-kicsit-azért-valaha létező gitártudásomat felfrissítve a kiscsaj (aka. Lippai v2) zenei képzését a két szólamban énekelt dalokon felül még ezzel is megtámogassuk. (Vagy hátráltassuk — nézőpont kérdése.) Ide kapcsolódik két dolog.

Egyrészt tegnap azon felül, hogy fél óra gitározás után az ujjaim végén vízhólyagok nőnek (gondolom még egy ideig), szóval ezen felül ráleltünk valami magyar gitártabos oldalra, ami csúnya Zorán imperszonációba torkollt — ha nincs szerencsétek, Jul feltölti valahova a két röhögés között felvett darabkát. (A szherelemnek moúlnia khelllll…) Mindenesetre egy egyébként remekbe szabott Hagymaszarral parti után még fél 1-ig zenélgettünk, biztos vagyok benne, hogy a szomszédok is annyira élvezték, mint mi. (Eddát is próbáltam, de Pataki hangját nagyon nehéz utánozni.)

A másik meg kajás asszociáció, figyeld az átkötést: szóval tegnap nagyon finom chilis oldalast toltunk (durva gyomorsav ma délelőtt!), a hétvégén viszont hamburgert! És az akkor készült fotók remek mementói annak, hogy nem vagyok született fotós, sőt, igazából fotóblogger se.

Az történt ugyanis, hogy a készre jelentés után (vagyis mikor összeraktam magamnak a dupla húsos-sajtos, bbq-szószos remeket) nekiálltam bár objektívet cserélni, hogy akkor lefotoznők, de kb. 2 másodperccel a processz kezdete után egy “basszameg éhes vagyok” felkiáltással hagytam az egészet a francba, és nekiálltam igazából enni. Petter Hegre se azzal kezdte, hogy… de hagyjuk, szóval így nem futok be, na.

Egy gyors megjegyzés a szerdaihoz.

Tegnap artikulálódott bennünk, hogy mi tetszik annyira a szentimrés orvosok/bábák hozzáállásában: sokszor hangoztatják, hogy a szülést ők élettani folyamatnak tekintik, ezért amíg csak lehet, hagyják a természetet, hogy tegye a dolgát. Nincs default oxitocin, nincs anyuka kérésére császár, nincs ész nélküli gátmetszés. A szülés levezetésekor a gyerek érdekei érvényesülnek, tehát ha a gyerek bármilyen módon jelzi, hogy probléma van, akkor beavatkoznak.
A szülés körülményeivel pedig természetesen maximálisan kiszolgálják az anyát, ha ő kádban akar vajúdni, akkor ott fog, stb.

Megható/felemelő (nem tudom pontosan szavakba önteni) ahogy erről beszélnek.