g33ker címkével jelölt bejegyzések

Exchange in a bottle.

Felpoppant ma egy “DS Architects Infoshare Session” reminder a naptáramban, tentative el volt fogadva, nyilván valamikor tavaly elfogadtam vakon, mert benne volt hogy Architects — gondoltam.

LiveMeeting link katt, access denied, meeting has ended. Invite-ban background material&agenda link katt, no access, or moved.

Írtam hát a meeting organisernek, hogy “is this session on?”, mire a következőt kaptam:

Gergo,

If you’re referring to the DS Infoshare, than I’m afraid that series was cancelled about 2 years ago

2 years, érted… MS Exchange never ceases to amaze me!

Blackphone: az egymondatos vision, ami működik.

Érdekes kezdeményezés a Blackphone. A vision szerint

Blackphone is the world’s first smartphone which prioritizes the user’s privacy and control, without any hooks to carriers or vendors.

És így tovább, és így tovább. A helyzet az, hogy bár ez a mondat kb. minden, amit jelenleg tudni a projektről, illetve azt, hogy a hardver elvileg csúcskategóriás lesz, és lesznek rajta “eszközök”, amik a fenti egy mondatot támogatják.

Mindenesetre a konkrétumok nélkül is izgalmas a sztori, elég volt arra, hogy feliratkozzak a hírlevélre.

Két dolog jut még eszembe így gyorsan:

  1. Majdhogynem hálásak lehetünk az NSA-nek hogy kiváltja a világban ezt a yoyo-effektust a felhőben tárolt adatok kapcsán, és felnyitotta valamelyest az internet népének szemét. Nyilván nem ez a mobileszköz lesz az utolsó ilyen “vissza a jogaidat” kezdeményezés, és látni fogjuk ezt több iparban is, nem csak a mobiloknál.
  2. Cory Doctorow Homeland-jében is Android alapokon építkezik a szubkultúra, csak ott nem Blackphone, hanem ParanoidAndroid a neve.

És persze jegyezzük meg gyorsan, hogy egy eszköz önmagában messze nem csinál nyarat, jönnie kell az alternatív szolgáltatásoknak, amik a privacy-t tartják szem előtt, amik (mint pl. a Kolab) felhőszolgáltatásokat tesznek elérhetővé saját vason, vagy egyszerűen csak per definitionem követhetetlenek harmadik személy számára.

Érdekes idők elé nézünk, na!

Kolab status.

Ezennel akkor újfent átállok Kolabra a személyes levelezésemmel:

  • SSL: check
  • naptár: check
  • HTML email bug megoldás: check
  • keyboard shortcuts: korlátozottan, de check
  • ActiveSync: egyelőre rá se néztem
  • TTL: uncheck, illetve 3 óra és annyi
  • Personal cloud file storage: nem check

Incidentally, a Kolab jobban működik Firefox alatt, mint Chrome alatt, ergo nagy örömmel akár át is állhatok egyúttal arra is.

Kolab gyorsstátusz: csak nem bírt nyugodni.

Nem bírtam ki, nem várok, megint van Kolab. Az idegesítő Roundcube bug még ott van, de haladunk vele, egy kis github, egy kis levlista, egy kis vakszerencse (remélem, majd, egyszer). Addig pedig élvezetből reszelem a felületet, hogy mire ez a bug kijavul, addigra minden más kickass legyen: SSL, TTL, keyboard shortcuts, shared folderek, ActiveSync, ha nagyon olyanom van, még online odf edit is!

Hát itt tartunk most, remélem mondjuk egy héten belül újra Kolab alól levelezek.

Google Nest.

https://twitter.com/lipilee/status/423413596375511040

Részben, de nem teljesen értek egyet Ben Thompsonnal Google-Nest ügyben:

  • Igen, a Google keres(gél)i az irányt a hirdetésből továbblépésre, a “valóban fasza consumer device” piacra. Erről szól szerintem mára (a rövidtávú szabadalmi vonal mellett/után) a Motorola (látszik, hogy szabadjára van engedve ott az alkotószellem mostanság), és erről szól a Nest.
  • Nem kell (egyelőre) elhinni, hogy most már a Google-nek szenzora lesz a lakásunkban slash össze kell majd kötni a Google+ accounttal slash SkyNet. Ez egyelőre biztos nem direkt szándék.
  • Egészen biztos viszont, hogy a know-how cél volt a felvásárlással. Amit ehhez én hozzáteszek: nem csak a “valóban fasza consumer device” gyártás know-how-ja, hanem a szenzoros adatból használható adat és -bányászata témakörben is.

És engedve a szenzációhajhászásnak (ne vedd komolyan): marhára kíváncsi vagyok, hogy mit főz a Google mondjuk 10 éves távlatra! Ray Kurzweil, Andy Rubin, robotikai felvásárlások, és most a Nest?! What is going on, nemigaz?!

Gépház update: Kolab. (És kicsi WordPress.)

Elször is: Kolab. (Itt írtam ugye róla.)

Ha jól számolom, 10-es nagyságrendű tesztelő jelentkezett, amiért hálás vagyok — gyarlóságom mellett, amiért eddig kussoltam.

A projektet viszont egylőre belső teszt után jegelem kicsit. Ez nem azt jelenti, hogy feladom (far from it), hanem kivárok. A Kolab jelenleg unofficial Debian csomagként létezik: annyiban official, hogy a Kolab közösség csomagolja, viszont nem hivatalos Debian csomag, és ami nagyobb baj: elég sok sebből vérzik. Ezeket többé-kevésbé lehet javít(gat)ni, és azt hiszem már egész tapasztalt lettem a Kolab lelkivilágában, ám időközben beindult a hivatalos Debian csomag gyártása, én pedig nem vagyok biztos benne, hogy mekkora szopás lesz majd egy unofficial csomagról az officialra migrálni, annál is inkább mert pl. a directory server (389-ds) önmagában egy igen kényes állatnak tűnik.

Egy szó mint száz, remélem hogy heteken belül újra nekiveselkedhetek. Annyit azért elmondhatok, hogy aktív használat után is (a lipilee.hu ugye itt üzemelt) nagyon izgi a projekt, egyáltalán nem hiányozna a gmail felület, ha ott lenne a Kolab-féle Roundcube.

Ugyanitt: akit érdekel multisite WordPress blog (mármint akarna egy ilyet), az se fogja vissza magát, a lipilee.hu alatti WP install lassan megnyitja kapuit.

2014 a Falcon éve.

Eddig bírtam, tegnapelőtt visszaálltam a gyári Twitter appról a Falcon Pro-ra. Nem néz ki olyan brutálisan szarul már a Twitter app, mint régen, de még mindig évekkel le van maradva a többiektől.

Hivatalos Twitter app Pro: 

  • Push notifikációk
  • Notifikációk ha valaki bekövet, becsillagoz

Ezek ugye a Twitter disznó módon proprietary-vé tett funkciói.

Hivtalos Twitter app Con:

  • 1-2 évvel elmaradott design
  • Timeline-ba illesztett promotált tweetek (vagyis reklámok) — in all fairness, ezek közül volt már (nem is egy), ami érdekes volt (engem főleg ilyen adatbányászós promóciók találnak meg valamiért)
  • Jobbra-balra swipe nem a retweetek-kedvencek-timeline között swipeol, hanem valami olyan dolgok között, amit sose használok (nem is tudom mik azok)
  • Menüsor fixen fönt van, retweetek, kedvencek elréséhez nyújtózni kell
  • Nincs jobbról-balról behúzható menü (sem), pedig lenne értelme
  • Nincsenek preview-k
  • Nincs tablet ui

Szóval a Twitter app az, amire azt mondom, hogy “rissz-rossz”, és ha a 5star eredeti értelmét nézzük, 2 csillagnál többet semmivel sem érdemel: a minősége “below average”.

A Falcont egyébként nem hagytam el teljesen, tableten csak azt használtam, lévén a legjobb tablet ui-val ez rendelkezik. A telefonon visszatérést pedig az triggerelte, hogy kipróbáltam a Carbon 2.0-t, ami viszont inkább túlhype-olt, mint jó app (imholáris), érdekes ötletekkel (pl. a kétujjas föl-le swipe akciót igazán átvehetné akár az egész Android a lista legelejére-legvégére mozgáshoz), de összességében nem jól használható élménnyel.

És persze a Falcon hozza a csak részben nyitott Twitter API következményeit, a negyedóránkénti pullt, illetve azt, hogy az új követőimről max. emailben kapok értesítést. De ezt simán bevállalom cserébe az app általános minőségéért!

Hab a tortán, hogy a Carbon frissítése Joaquim Vergès-t is megihlette:

Úgyhogy ha minden igaz, várható az amúgy is remek Falcon Pro frissülése is!

SnowManDroid.

A legfrissebb Google+ app kapott egy kedves easter egg-et, illetve inkább christmas egg-et:

Megnyitod a Photos appot, rámész a fotóra, megrázod a telefont, és bumm, havazik. Az a kis Windows 95 app (óppárdon, program, sőt: progi) jut eszembe, amit elindítottál, elkezdett havazni a munkaasztalon, és a Windows ablakok tetején még meg is maradt.

Itt teszem hozzá, hogy legalább a Google+-ban esik valami!

Twenty Fourteen.

És itt most nem valami katasztrófafilmről van szó, csak megnéztem rövidkés ideig a 2014-es WordPress sablont, majd úgy döntöttem, hogy egyelőre maradok 2013-nál. (Illetve Twenty Thirteen, ugye.)

A Twenty Fourteen szép, meg reszponzív, meg minden, de nekem így elsőre nagyon zsúfolt, pontosabban: alapkiszerelésben (viszont) minimál, ha igazán akarsz vele kezdeni valamit, akkor meg zsúfolt lesz. Persze ha jól értem a beharangozó blogposzt, akkor kifejezetten ez volt a cél, mindent showcase-elni, grab attention, és amit csak figyelemmel meg tartalommal csinálni lehet, azt csináld, kedves tartalomgyáros. Csakhogy ettől meg nekem valahogy úgy fest, hogy elvész a bába közt a gyerek: ha megnézem a WordPress saját Twenty Fourteen demo site-ját, hát istenuccse kétszer kell néznem, mire a sok biszbasz között megtalálom a tartalmat. Valóban ott van egy oldalon gyakorlatilag minden, ami csak az oldalon van, de mintha ez kicsit az ellentétes hatást érné el…

És persze nincs ezzel baj, hisz van nekünk Twenty Thirteen, ahol kifejezetten az írott tartalom számít, ez a blog pedig (egyelőre) írott tartalomra épül.

ReManDroid.

2013-12-07selfie500x250Anno 2010-ben Kobak elindította a ManDroid.hu-t, a The Setup mintájára: négy egyszerű kérdést tesz fel a magyar online élet ismertebb alakjainak (Ki vagyok és mit csinálok? Milyen hardvert használok? Milyen szoftvert? Milyen lenne számomra az álom setup?), azok válaszolnak, és hilarity ensues. Most, 2013-ban a 2010-es embereket újra megkereste, feltette ugyanazt a négy kérdést, a válaszposztokat pedig adventi naptár jelleggel, naponta jelenteti meg. Benne voltam a 2010-es adagban is, a mostani “ReManDroid” válaszaim pedig épp ma mentek ki — de nem is ezért írom ezt.

Azért írom, mert élvezetes olvasni ezeket a válaszokat. És azért is, mert nagyon érdekes trend figyelhető meg:

Míg 2010-ben az emberek nagy része a “Milyen lenne számomra az álom setup?” kérdésre valós válaszokat, konkrét setupokat tudott megnevezni, 2013-ra ugyanezek az emberek tipikusan elégedettek a használt technológiával.

Ez több dolgot jelent(het):

  • Egyrészt 2013-ra tipikusan gyorsak lettek a dolgok, és a használt ezközeink kábé mindent tudnak, amit kell.
  • Másrészt 2013-ra olyan szinten absztrahálódott a software stack (jaj: szóval mindenki webes appokat használ leginkább), hogy a fenti hardvereken minden letisztultabb, eleve gyorsabb, jobban működik, “hordozható” (mármint az adat meg a beállítás) — tényleg a web lett a platform. (Még ha zárt is mint a kurvaélet csuda.)

Akármelyik opció is az igazi ok (sejtés: nyilván a kettő kombinációja), tegyünk egy lépést hátra, és vegyük észre, hogy bár rinyálunk (időnként) az eszközeink miatt, három év alatt akkorát fordult a világ meg a technológia, hogy az alapvető elégedetlenségből, hiányérzetből alapvető elégedettségbe érkeztünk!

Ha amerikai lennék, és ezt a bejegyzést 2 héttel ezelőtt írnám, azt mondhatnám: hálás vagyok, hogy ez bekövetkezett. De persze magyar vagyok, nem adok hálát, és ki kéne találnom valami frappáns rinyát.

De nem tudok.