Mobil ökoszisztéma, a webes tartalmak megmentője – vol. 2.

Emlékeztek még erre?

Gondolkodj el, nézz magadba: mobilon egyáltalán nem szokatlan, hogy fizetsz 1-2-5 dollárt egy alkalmazásért, egy tartalomért. Természetesnek veszed, simán kifizeted. És ez szuper: a netre menekülő újságok kérhetnek (és kapnak is) pénzt a tartalomért és fennmaradhatnak, köszönhetően annak, hogy a mobil felhasználónak természetes a mobil fizetés és a micropayment fogalma, nem csinálnak problémát egy újság vagy egyéb tartalom megvásárlásából. Ez a trend Mathias szerint megfigyelhető iPhone és Android esetében, bár az Androidos tablet penetráció természetesen még kiscsikó.

Én írtam, Martín Varsavsky-ra hivatkozva, kicsit több, mint egy éve (úgy tűnik, az ilyen dolgoknak 1 év a kifutása.)
Nos, a kép kicsit árnyaltabb. Sokkal árnyaltabb.
A Technology Review (továbbiakban TR), saját (és pl. a Financial Times, Wired, Guardian) tapasztalatára alapozva kijelentette: a kiadóknak nem jó ez a mobil ökoszisztéma, legalábbis az appos-appstore-os verzióban.
Mert igaz, hogy micropayment van és szép appok és modern minden, ám:
  • A micropaymentből az Apple (aki a kiadók célközönségének, a tablet felhasználóknak a piacát még mindig uralja) 30%-ot sarcol. Nem csak az appért kifizetett összegből, hanem az azon keresztül eladott tartalomból, praktikusan az újság árából is. Egy olyan piacon, ahol messze nincs 30%-or marge (az Apple piacain kívül valószínűleg sehol sincs), ez azt jelenti, hogy a kiadó fizet az Apple-nek eladott újságonként. Nem túl működőképes üzleti modell.
  • Ráadásul az appfejlesztés drága mulatság eleve. A TR 124 000 dollárt költött a saját alkalmazására — és vannak sokkal drágábbak.
  • Aztán: ahhoz, hogy jól nézzen ki a “tabletesített print” tartalom a mobil eszközön, sokkal nagyobb DTP erőfeszítésre van szükség: portré tablet view, landscape tablet view, mobil view (portré és landscape), és persze a hagyományos web és print nézetek.
  • És akármit csinálsz (szinte), a tabletes verzió nem lesz annyira nyílt, mint egy webes verzió. Szép kert, de kicsi, és körbe van kerítve. (Persze ez az Apple ökoszisztémára valamelyest jellemző hozzáállás — a szerk.)

Összefoglalva: az appos-újságos sztori jelen állás szerint hatalmas bukás. A TR példákat hoz: ők egy év alatt 353 előfizetést adtak el a 124 000 dolláros alkalmazásukhoz — meglehetősen rossz ROI. A Wired fizetős cirkulációjának pedig kemény 0,8-a jön a tabletes forgalomból.

Az eredmény: a csalódott kiadók elhagyják a mobil alkalmazás ökoszisztémát, és inkább a hagyományos HTML, vagy HTML5 veriókra koncentrálnak.

Az én gondolataim mindehhez:

  • Low hanging fruit lenne azt mondani, hogy az Apple kapzsisága ütött vissza ezzel a 30%-os adóval. Ez persze részben igaz is (mert ez pofátlanul nagy százalék), de azt is vegyük észre, hogy pl. a fenti 0,8%-os példa alapján igazából nem ezen múlik. Az eladásokból befolyó bevétel akkor is szar lenne, ha az Apple nem sarcolná ennyire. (Igaz, ha legalább nullszaldóra kijöhetnének a kiadók, vélhetően nem lennének ennyire csalódottak és maradnának, de ez már mindegy: az Apple majd megeszi, amit főzött.)
  • A cikk persze a domináns tablet platformra, az Apple-re fókuszál. Az Android feljövőben van, és a Google eggyel kevésbé pofátlan — de ez nem segít a piacon.
  • A felhasználóknak talán abból a szempontból győzelem ez, hogy bebizonyosodik a “walled garden” elv működésképtelensége. Ez nyilván kiadófüggő, de alapvetően a nyíltabb tartalomszolgáltatás felé tereli a trendeket, ez meg — ugye — jó dolog.
  • Ha meg más nem, legalább látunk majd jó HTML5 implementációkat.
  • Ja, és +1: vajon hogy fogja ezt a képet árnyalni a Kindle Fire és Nook Tabet által képviselt “új erő” a digitális olvasók piacán?

Mobil ökoszisztéma, a webes tartalmak megmentője.

Érdekes írást olvastam Martín Varsavsky-tól. (Martín spanyol netes befektető, portfóliójában található többek között a Tumblr, a Joost, a Dopplr, a Netvibes, de leginkább a Fon közösségi wifi router megoldás egyik alapítójaként ismert.)

Martín Mathias Döpfnerrel, az Axel Springer CEO-jával beszélgetve konkludált egy érdekes dolgot: a PC ökoszisztéma rászoktatta az embereket az ingyenes tartalomra. Valahogy az elmúlt 20 évben mindenki megszokta, hogy ami PC-n van, az ingyen van: ingyenvindóz, ingyenpornó, ingyennet, warez. Ez probléma most, hogy az újságok a print haldoklásával netre mennek, mert senki nem akar fizetni a tartalomért. (Fogadjuk el általános pozitívumnak azt, ha valaki fizet egy tartalomért, ezzel segítve a tartalom előállítójának megélhetését. És itt most nem a zeneiparra gondolok, hanem az újságírókra és a zenészekre, akikre azért szükség van.) Szóval a felhasználó PC-n nem fizet a tartalomért, mert megszokta, hogy levarezolja.

Enter mobil ökoszisztéma.

Gondolkodj el, nézz magadba: mobilon egyáltalán nem szokatlan, hogy fizetsz 1-2-5 dollárt egy alkalmazásért, egy tartalomért. Természetesnek veszed, simán kifizeted. És ez szuper: a netre menekülő újságok kérhetnek (és kapnak is) pénzt a tartalomért és fennmaradhatnak, köszönhetően annak, hogy a mobil felhasználónak természetes a mobil fizetés és a micropayment fogalma, nem csinálnak problémát egy újság vagy egyéb tartalom megvásárlásából. Ez a trend Mathias szerint megfigyelhető iPhone és Android esetében, bár az Androidos tablet penetráció természetesen még kiscsikó.

A lényeg tehát: ha te print magazin vagy és menekülnöd kell, ne payment wall-os “hagyományos web” editiont adj ki, hanem mobilra/tabletre optimalizált fizetős tartalmat — jobban fogsz járni.

Diggnation, ágyból.

A nagy esőt szerencsére a Szimplában vészeltem át, de persze hazafele sárcsíkos lett a gatyó. Elkaptam Jul torokfájós-köhögősét, úgyhogy hazaérve (what a busy day, egyébként) ágyból néztem (megkésve) Diggnationt, amíg el nem aludtam. A 155. részben remek iPhone ellenreklám az arra fogékonyaknak: az új, 199 dolláros iPhone a 3 éves hűségnyilatkozatnak és az emelt díjaknak köszönhetően a második év végére drágább, mint a régi (a “drága”), mindemellett Alex rantel az “új” “funkciók” miatt (mint “enhanced battery life”, ami minden telefon esetében bullshit), de persze biatch, és venni fog egyet.

Ami ennél érdekesebb, az a Citibank hitelkártyáim története. Több hete már, hogy a Visa és Mastercard Citibank kártyám is “Elutasítva” üzenettel szopat, ha fizetni próbálok vele — le vannak tiltva, nem vitás. A mai napig kétszer próbáltam ezügyben hívni az ügyfélszolgálatot, ahol mindig egyből továbbkapcsoltak a titokzatos “illetékeshez”, akire aztán 10-15 percet vártam, majd (ember nem bírja ezt kivárni) bontottama vonalat — a mai napig, amikor is kivételesen nem kellett várni.

A kártyák letiltásának az oka: “nem voltak megadva a rendszerben elérhetőségek”. Ez persze több szempontból is érdekes:

  • Természetesen lakcímem volt a rendszerben, hiszen különben mi alapján küldték (mert küldték!) a kivonatokat? (De tényleg, mintha egy ideje nem küldenék.)
  • Telefonszám (mobil) is kellett legyen megadva, mert jött SMS a kártyahasználatról.

A Citibank rendszeréből tehát eltűnt a telefonszámom és a lakcímem, nem tudtak sehogy elérni, és azt tették, ami helyes: letiltották a kártyáimat. De vajon mi történt, amitől eltűnt? Adatvesztés? Betörés? Idegen civilizációk (pl. ukrán) támadása?

A Nokia megint bevásárol: Symbian.

A Trolltech felvásárlása után (amit egyébként azóta be is fejeztek) a Nokia újabb mobil OS-be vágja a fejszéjét: 264 millió euróért felvásárolja a Symbiant (amiben már eddig is kisebbségi tulajdonos volt). De a durva csak most jön: a Nokia ugyanis bejelentette, hogy megnyitja a Symbian OS forráskódját (pontosabban létrehoz egy független Symbian Foundationt, aki majd kezeli).

Úgy látszik, a Nokia előremenekül az iPhone elől, és még talán jó időben teszi. Az iPhone ui zseniális, de a gyártó hozzáállása bőven teret enged az arra hajlandó vetélytársaknak, hogy felvegyék a versenyt. A Symbianban rengeteg tapasztalat van, a QT pedig baromi jó kis felület, a Nokia nyílt gondolkodása pedig bíztató: az azért nem lesz rossz, ha lesz egy (vagy sok, persze) nyílt szabványokat és eszközöket támogató, QT felülettel bíró Symbian eszköz. Az Apple viselkedését látva is a nyíltság lesz az iPhone lenyomásának a kulcsa.

Történt a héten.

Passo GrostéElőszös is: síeltünk. Cogolo, Madonna di Campiglio. Amikor megérkeztünk, kora nyári meleg, ami egy napozós-de-nem-síelős hetet vetített előre. Madonna fölött ennek ellenére baromi jó hó volt még akkor is, úgyhogy 2 nap alatt pirosra sültünk és síeltünk is. Harmadik nap kőkemény havazás, köd, ami kell, negyedik naptól pedig tökéletes síelőidő. Életem eddigi all time legjobb sípályája a Passo Grosté csúcstól (2505 m) induló piros: minden ízében tökéletes pálya, Carving technika tökéletesítő. Képek majd jönnek.

Itthon meg történtek közben a dolgok.

  1. Mindenekelőtt: a Nine Inch Nails CC licensz alatt kiadta a legújabb albumát. Az első letöltés 5 USD (ezért kapsz 320 kbps MP3-mat, FLAC-ot, DRM nélkül, de teljesen betagelve, bookletet PDF-ben) utána CC Attribution Non-Commercial Share Alike licensz — illetve ingyenesen az első 9 szám is letölthető. Az ultra deluxe edition-t 2 nap alatt el is kapkodták (2500 darabot), így 750 ezer USD bevétele biztosan van Trent srácnak.
  2. Jon Lech Johansen vett egy MacBook Air-t, és szereti – bár az eszköz nem tökéletes. (Figyeled, hogy nem a “szereti”, vagy a “vett” szöveget linkeltem, hanem a negatívumokat — a vér nem válik vízzé!)

    No BTO option for integrated 3G. Yes, I know, 3G sucks battery and requires a chip the size of Texas. Which is why my Sony Ericsson W880i doesn’t actually exist.

    (Jon Lech Johansen ugyebár, aki ugye először a DVD titkosítást törte fel, legutóbb pedig az Apple FairPlay DRM-jét.)

  3. Kicsi lett a Sinya!
  4. Apple iPhone SDK. Ezt itt megemlítem, mert jó dolog. Apple bloggerzek biztosan körbeírták már a témát. A Sun pedig egyből bejelentette, hogy Java VM-et fejleszt rá. Még szép.
  5. A Google megtámogatja az európai FSF jogi hátteret biztosító szervezetét, a Freedom Task Force-ot. (Figyeljük meg, mennyire tipikusan FSF: nem ám website, vagy valami: Pipermailben mutatom a sajtóbejelentést. Free as in freedom!)

iPhoneCam: kivételesen nem rant.

Persze technofoglyok, meg fehér lekerekített gumibot, stb., de ötletszinten az iPhoneCam egész ügyes kis cucc:

My proof-of-concept is an iPhone app which streams video over Wi-Fi to a video driver component on the Mac. This way, you can use the iPhone’s camera stream in any Mac video program like iChat, Photo Booth or Skype.

..

The Clever Bit:

The iPhone app and the Mac component find each other using Bonjour (zeroconf). There’s absolutely no configuration necessary. If there’s an iPhone-based camera available, the Mac finds it and uses it automatically. Glen had the idea to see if Bonjour could be used, and we noticed that IDMResearch had already provided a nice wrapper around CFNetService.

És persze természetesen tört iPhone kell hozzá, ami továbbra is lol.