lol címkével jelölt bejegyzések

$action early, $action often.

Release early, release often.

Agilis, iteratív módszertanok kedvelt jelmondata ez, benne van egy csomó minden, amitől egy agilis metodológia jobb, mint a fél év előkészítés után valamit releaselő waterfall (már ahol… de ebbe most ne menjünk bele).

(Talán kevéssé ismert tény, hogy ez így először nem Agile módszertanban jelent meg, hanem Eric S. Raymond legendás könyvében, a Cathedral and the Bazaar-ban (itt):

Release early. Release often. And listen to your customers.

De ne kanyarodjunk el.)

Szóval fantasztikus, hogy mi mindennel működik (vagy legalábbis ad vicces eredményt) ez. $action bármi lehet, és egy csomószor értelmes, sőt, insightful eredményt ad (figyelem: egy csomószor nem!) Az embereimnek gyakran mondom (egyéb kedvelt szavamjárása mellett, mint pl. a “low hanging fruit”, vagy hogy “azon a hídon majd átkelünk ha odaérünk”), hogy “escalate early, escalate often”, amit persze könnyű abuzálni, melynek eredményeképp a PRINCE2-ben “manage by exception” néven futó, de egy csomó más metodológiában is alapérték elv könnyen sérül, viszont done right (pl. nevezett eszkaláció a megfelelő szintre/helyre ér), hasznos módja a meg-megakadó projekt előremozdításának. (És tegyük a szívünkre a kezünket: nem megakadó projekt nincs, a Nagy Projekt Dungeonmaster gondoskodik erről.)

De működik ez mással is, persze döntse el ki-ki maga, hogy viccesen vagy komolyan: act early, act often; fail early, fail often; wake up early, wake up often; ejaculate early, ejaculate often; és így tovább.

A nyelv remek kis játszótér, nem kell mindig mindent technológiai szükségszerűségből levezetni.

Harmadik követ vág.

“…harmadik követ vág”, vagyis vésővel érdesíti a malomkő felületét.

(Ligeti Csákné Zsuzsa: Dél-baranyai kirándulás – Horvátország – 2010)

Mióta fúrta az oldalamat ezügyben a kíváncsiság!

További érdekesség, hogy állítólag létezik a Facebookon “a part alatt” rajongói oldal, valamint hogy a három tarka macska listázva van a magyar Wikipedia Híres macskák listája oldalán.

Hát nem fantasztikus?

Az Apple kitiltotta az App Store-ból az iPhone gyártását bemutató játékot (gyilkos irónia).

Olvasom ezt a hírt, és vigyorgok magamban.

A sztori röviden:
A Molleindustria nevű független fejlesztőcsapat csinált egy iPhone játékot Phone Story néven, ahol játékos formában a telefonod gyártási folyamatának sötét oldalát mutatják be (“the dark side of your favorite smartphone”). A sötét oldalról persze ezer cikkből lehet olvasni: gyerekmunka, dolgozói körülmények a gyárban, stb.
Az Apple pedig fogta magát, és kitiltotta a játékot az App Store-ból, mégpedig 4 App Store szabály megszegésére hivatkozva:

  • depictions of child abuse (code 15.2)
  • objectionable or crude content (16.1)
  • promises to turn over a portion of the money to charity (21.1 and 21.2)

Nem rohadék nagy öngól ez? Oké, a charity rész ebből a szempontból irreleváns (or is it?), de az első két pontban az Apple indirekt módon a saját gyártási folyamatait bélyegezte meg.

A Molleindustria csapatának persze lehetősége lett volna arra, hogy némi öncenzúra árán az App Store-ban maradjanak, de ők úgy döntöttek, hogy inkább fogják magukat, és a játékot kiadják Androidra: a Phone Story a Marketről letölthető, 1 USD ellenében.

Megjegyzés: talán nem az Apple-hez hasonló mértékben, de nyilván az Androidos és egyéb telefonok sem a szivárvány tövében hárfázó unikornisok örömkönnyeiben mosakodó szüzek szerető kezei közül kerülnek ki – a ritkaföldfém-bányákat, gyártósorokat, az e-hulladék kezelését valószínűleg mindegyik gyártó az Apple-hez hasonlóan viseli szívén (nem). Nekünk magyaroknak talán az adhat némi lelki békét, hogy ahogy a dolgok állnak, 10 éven belül mi is ilyen gyártósorokat, és magasan képzett kétkezi munkaerőt fogunk majd biztosítani a világ gazdagabbik felének.

Stephen Elop: “az Androidot az Apple hozta létre”.

A mai napi lolkát Stephen Elop, a Nokia új CEO-ja, a Microsoft utazó ügynöke szállította, aki kijelentette, hogy:

Apple created Android, or at least created the conditions necessary for Android to come into being

Stephen Elop (aki nagy valószínűséggel úgy fog bevonulni a történelembe, mint az ember, aki szarér’-hugyér’ üveggolyókért átjátszotta a világ egyik legnagyobb mobilgyártóját az ex munkaadójának) úgy tűnik nem szeret Wikipediát olvasni — nyilván azért, mert ott mindenféle információk szabadon áramlanak, az pedig az ő világképébe láthatóan nem fér bele. De a mienkbe belefér, és egyébként is közelebbi viszonyban szeretünk lenni a tényekkel, mint (a jelek szerint) Mr. Elop, úgyhogy következzék némi debunking.

Tekintsünk el egy pillanatra (de csak egy pillanatra) attól, hogy az Androidot (az Android Inc.-et) 2003-ban alapították, 2 évvel az iPhone fejlesztésének megkezdése előtt. Azért tekintsünk el ettől, mert való igaz, hogy ui szinten hasonló vonalak mentén fejlődött az Android, mint az iOS – mint ahogy most, a kocka fordultával az iOS fejlődik hasonló vonalak mentén, mint az Android. Ezzel nincs is semmi baj.

Akkor miért hülyeség ilyet állítani?

Azért, mert az Androidot nem az Apple kreálta, és nem is az Apple által fejlesztett operációs rendszer. Az Android egy folyamat gyermeke: a nyílt forráskódú fejlesztési modell terjedésének folyamatáé. Az Android létrejötte természetes velejárója volt annak a folyamatnak, amelyben tipikusan zárt szoftvereken alapuló iparágakba berobban a nyílt, és a tapasztalatok szerint sikeresebb fejlesztési modell, és újszerű megközelítéssel újszerű megoldásokat gyárt.

Az Androidot tehát nem az Apple kreálta, hanem a Nokia, a Microsoft, a Samsung… az összes olyan mobilgyártó, aki az elmúlt 20 évben (amióta létezik mobil telefónia) raffináltan korlátozott funkcionalitást nyomott le a torkunkon, mesterségesen hátráltatva a fejlődést, és (következésképp) a felhasználói élményt. (Jó hardver, gagyi szoftver – ismerős valakinek a felállás?)

Más megfogalmazás szerint: az Androidot nem az Apple kreálta, sőt: az iOS-t végső soron ugyanaz a begyöpösödött régi berendezkedés eredményezte, ami az Androidot, csak mivel az Apple valahol régi játékos, ugyanarra a problémára egy különböző (de hasonlóan újszerű) választ adott. Ők legalább úgy léptek be a piacra, hogy a dobozon kívül gondolkodva (mert hát ott voltak) az alapoktól újragondolták a feladatot, és egy hatalmas innovációs lépcsőt léptek. (Amit — tegyük hozzá — az Android is meglépett.)

Nem mondom, hogy ez egy szándékos folyamat volt (de azt se hogy nem) — ez a “régi” berendezkedésből fakadó természetes korlát volt, amit nem csak a mobil iparban kell(ett) ledönteni. Nota bene: ha nagyon ránézünk ugyanerre a folyamatra, van két másik érdekes mozzanat: a Symbian forráskód megnyitása (too little, too late), és a Maemo/MeeGo (szintén too little, too late) — mindkettő a Nokia kezdeményezése. Ha nem késnek el vele, most Stephen Elop nem beszélhetne ilyen hülyeségeket, legalábbis biztos nem a mostani pozíciójából, mert a Nokiának nem lenne szüksége külső forrásra operációs rendszer téren. És én nem az androidportal.hu-t tolnám, hanem a meegoportal.hu-t.

Azt állítani, hogy az Androidot az Apple hozta létre, olyan, mintha azt mondanánk, hogy a VHS halála a Toy Story DVD kiadásának egyértelmű következménye. Vagy hogy az Ubuntut a Windows XP (sőt: a Microsoft!) hozta létre. Vagy hogy az első világháborút Ferenc Ferdinánd meggyilkolása okozta.

Az Apple nem okozta, csak katalizálta. Stephen Elop cége, és a hasonlók okozták.

Mr. Elop, ahelyett, hogy hülyeségeket beszél, inkább megpróbálhatná valahogy feljebb tornászni újdonsült munkaadója tőzsdei értékét, amit jórészt pont ő tornázott le oda, ahol most van. Vagy piacra dobni egy értékelhető hardware+oprendszer kombót, ahelyett, hogy régi, de már első kiadásakor is anakronisztikus eszközök rózsaszínre festésével oldja meg a termékfrissítés problémáját. Vagy fejlesszen egy tabletet. Vagy egy valamire való alkalmazást.

Jeremy Clarkson Meets the Neighbours.

Tegnap elkezdtük (és majdnem be is fejeztük) a Jeremy Clarkson Meets the Neighbours című minisorozatot. 5 rész, részenként kb. 40 perc, és zseniális: Jeremy 2002-ben fogta magát, és megnézte, hogy mi van Európában, Anglián kívül. Hangosan röhögtünk a “French films” részen, pedig a magyarok is ilyenek, ezzel együtt nagyon igaz.

A cucc itt kezdődik a Youtube-on, a sorrend France > Belgium > Netherlands > Germany > Spain > Italy. Kihagyni kár.

Ja és a sorozatnak egyébként már valódi haszna van: kiderült, hogy az Erdészben Clarion hifi van, csak át van matricázva Subaru-ra. Mindez onnan, hogy Jeremy Type E Jag-jében (gyönyörű autó!) ugyanilyen hangcucc csücsül.

Recap: Adél anyakönyvi kivonata.

Időközben (for the record: talán 10-én kedden?) megkaptuk Adél anyaköny viki vonatát (sírós tini távolsági jármű), némi lollipop ügyintézés után. Hol is kezdjem?

Az apaságnak (és a névadásnak) tudniillik idehaza preferenciasorrendje van kéremszépen: van ugye a szent és sérthetetlen házasság, ez oké; ezután (ennek hiányában) következne az apasági nyilatkozat, ha államunk nem szúrta volna be a “regisztrált élettársi kapcsolat” nevű szörnyszülöttet. Ennek érdekessége az, hogy míg a házasságot és az apasági nyilatkozatokat az önkormányzatok tartják nyilván, a reg. élett. kapcs. egy közjegyzők által karbantartott lista, a kettő között semmiféle dblink nincs. Magyar logika ez a javából, pedig még bele se lendültem! (Illetve gondolom közjegyzőlobbi is, hogy nehogy elavuljon egyhamar eme nemes intézmény.)
Ahhoz tehát, hogy a gyermek születési anyakönyvi kivonatát az önkormányzat ki tudja állítani, szükségük van egy igazolásra (dokument!!!44négy) a közjegyzőtől, hogy az anya mással nincsen bejegyzett élettársi viszonyban. (Ezt természetesen az anyának kell kikérni, mert Magyarországon vagyunk, ahol az állam van az emberekért.)

Ezt az igazolást Jul kis is kérte kb. 2 héttel Adél születése előtt, de persze nem ilyen egyszerű!, ugyanis kiderült, hogy az igazolásnak a gyermek születése után kell készülnie, nehogy a raffinált kismama még a gyermek születése előtt gyorsan regisztrálódjon élettársilag valaki mással, 9 hónapos terhesen. (Azért apa szemszögből gondoljuk át ezt is: ugyan apasági nyilatkozatot tettél apaként, ha az anya közben valaki mással közjegyző által hitelesítetten összebútorozik, a gyerek az ő nevén lesz. Illetve gondolom ez joghézag, tehát perelhetsz, sok sikert.)

Tehát let’s recap idáig: anyuka megszüli a gyermeket, majd 1 hetes szoptatós kismamaként elbattyog a közjegyzőhöz kikérni az igazolást, aztán elintézi a születési anyakönyvi kivonatot. Amíg ez nincs meg, természetesen nem intézhet támogatásokat, nincs TAJ kártyája a gyereknek, se adószáma (bár hogy az minek…)

És itt jön az újabb csavar: mert kézenfekvő lenne a fenti probléma megoldására, hogy szoptatós anyuka helyett apuka megy el a közjegyzőhöz az igazolásért. Azt viszont csak közeli hozzátartozó veheti át (az is csak meghatalmazás birtokában). Közeli hozzátartozónak pedig a magyar jog szerint a következők számítanak: apa, anya, testvér, férj, és regisztrált élettárs. Mivel a nevezett igazolást pont arról kérnénk, hogy nincs regisztrált élettárs, apuka értelemszerűen kiesik. És mivel nem vagyok férj, kell az igazolás. Ha férj lennék, nem kellene. Ebbe csak belezavarodni lehet.

Tehát: a magyar jog szerint attól, hogy van egy közös gyerekünk, én nem vagyok Jul közeli hozzátartozója, csak Jul gyerekének a közeli hozzátartozója. Jó, mi?

Úgyhogy az igazolást végül úgy szereztük meg, hogy Jul papája beautózott vidékről, találkoztunk a közjegyzőnél, kikértük (neki volt meghatalmazása) az igazolást (újabb 2200 forint), és mentem intézni az anyakönyvi kivonatot.

Az extra csavar a sztoriban az, hogy ha én, Lippai Gergő odamegyek a közjegyzőhöz és azt állítom büntetőjogi felelősségem tudatában, hogy Jul apja vagyok, vagy akár anyja (következésképp közeli hozzátartozó), nincs módjuk leellenőrizni, csak azt (személyi igazolvány alapján ugyebár), hogy igazat állítok: valóban én vagyok Lippai Gergő. Vagyis a szabélyozás pont azzal baszik ki, akivel a törvény szellemében nem kéne, és pont az ellen nem véd, ami ellen kéne.

Röhej, emberek, röhej.