seenoevil címkével jelölt bejegyzések

Szindikáljunk fotóblogot: státusz.

Mostanában hajnali szórakozásaim egyike (a másikon kívül) a fotóblogom migrálása-szindikálása, illetve itt még nem tartunk, maradjunk annyiban, hogy ennek tervezgetése. És hát több szem többet lát, meg ha leírom, az agyam más területei is dolgoznak rajta, így most jöjjön egy kis státuszjelentés.

A photo.lipilee.hu-ra (mint látható) felkerült a WordPress, persze alap, semmi plugin nincs még rajta. Ez jól is van így, majd amikor véglegesedik a fotóblog megoldás része, jöhetnek a social, meg SEO, meg mindenféle szir-szar bővítmények — az lesz a jutalomjáték. A régi fotóblog tokkal-vonóval átköltözött a pixelpost.lipilee.hu alá.

Párhuzamosan jelenleg két problémakörrel dolgozom:

  1. Streamzoo: milyen módon legyenek berántva a fotók az ottani feedből
  2. WordPress: milyen módon legyenek feltéve a fotók

Azt hinnéd, egyszerű, de mielőtt az ember implementál, there is some thinking to do! Bővebben…

Mi legyen veled, photo.lipilee.hu: koncepció.

new skies | by lipilee on Streamzoo

Jó ideje probléma már nekem a fotóim, fotóblogjaim helyzete. Alapvetően rendszerető (mások szerint kényszeres) ember vagyok, szeretem, ha a fotóim végső soron saját tárhelyen, saját domain alatt, saját megoldáson csücsülnek.

Olyan megoldást akarok, ami egy helyre gyűjt mindent, amit a saját világomból képileg megosztottam.

Olyan megoldást akarok, amivel lehetőségem van valamikor a jövőben egy újabb fotófalra gyűjteni a képi munkásságomat, ha úgy tartja úri kedvem.

Olyan megoldást akarok, hogy ha valaki azt kérdezi: miket fotóz ez a lee ember? akkor egy url segítségével meg tudjam válaszolni neki a kérdést.

Mondhatjuk úgy is, hogy ragaszkodom ehhez, és kényelmetlenül érzem magam, ha nem ez van. És ez általános minden általam létrhozott tartalomra. Ezért nincs Tumblr blogom hanem WordPress, és ezért tartottam ki nagyon sokáig a régi fotóblogom mellett, amit egy Pixelpost nevű engine hajtott. (És ami jelenleg itt érhető el.) Ám a technika szakadatlanul fejlődött (a Pixelpost meg nem), és eljött a pillanat, amikor már túl sok minden szólt ellene:

Es legfokepp az zavaro mostanaban, hogy napok, esetenkent hetek telnek el, mire egy foto eljut az eszkozrol (telefon, fényképező) a blogra.

Long story short, átálltam Picplz-re. És most elmigrálni készülök, kényszerülök. Tökéletes case in point egyébként arra, hogy miért nem szeretem alapvetően a cloud szolgáltatásokat. Míg a saját fotóblog 1600-nál is több fotó erejéig szolgált ki, a Picplz sajnos 200 körülre kifulladt: a szolgáltatás, ami régen annyira vonzó volt, ma is ugyanannyira vonzó, közben pedig feljött egy Instagram, egy Streamzoo, hogy csak kettőt említsek.

Egy ideje futás közben (mire jó a futás ugye) azon szoktam gondolkozni, hogy hogyan tudom ezt a helyzetet megnyugtatóan rendezni. Ehhez persze először egy szabatos problem statement kell, de ez is megszületett. Bővebben…

Halmozottan szürreál.

…Ezen a ponton megkísérelem visszanyerni a látásomat. Ehhez a hátizsákomból, notebook, a Pesto Verde, a sör, és a tejszín mellől kinyerem a kabátomat, amelynek a zsebében ott lapul a Visine, és amelynek a zippzárja teljesen tönkrement tegnap.

De hogy ne csak, itt egy fotó egy GSP-55-ről:

még egy tankos | lipilee on Picplz

Nokia Lumia 800 tartósteszt: letisztult, fekete, Nokia.

Pont egy hónapja (és 5 napja) van nálam a Telenor jóvoltából egy Nokia Lumia 800. Android blogger létemre bennem is (mint szerintem mindenkiben itt Európában) van egy régről fakadó Nokia fandom, és hát valljuk be, a Lumia 800-zal a Nokia terméktervezés fronton nagyot durrantott — más kérdés (mondja az Android blogger), hogy oprendszer fronton sántít a dolog: Windows Phone 7.5 fut rajta. Lényeg a lényeg: elkértem egyet, hogy hétköznapi használatban nézzem meg, mit tud ma a Nokia Windows Phone alapokon. Krosszplatform teszt következik! Bővebben…

Erdész: ittttt.

Ha leet speak-ben fogalmazunk, az Erdész ittttt van: a minap (gyógyszertárba menet) elérte a 177 777 km-es (képzavar következik) milestone-t.

177 777 km alatt az olajcseréken, meg a 120 ezres vezérműlánc-cserén kívül nem volt vele szervízpozitív gond — knock on wood. A minap volt egy megnőtt fogyasztásos minipara (9-10 közöttiről 14 liter körülre ugrott a fogyasztás), a Szépvölgyin kitisztogatták a gyújtást, meg beállítottam rendesen a keréknyomást (JE 1,5bar-on volt…), és most megint jó. Ezen kívül az egyetlen (nem zavaró) tényező valami morgás hátulról, amit még a szerelő srác se tudott belőni, annyira subtle (“neked is feltűnt, hogy állandóan jön mögötted a villamos?”) Majd ha zavaróan hangos lesz (és a forrása behatárolható), actionözzük.

Szóval vegyetek Subarut.

Apropó Subaru: az új Subaru XV megvan?

Nem kurvajól néz ki? (De.)

Most, hogy a Forester SUV lett, az Outback pedig valami randa amerikai station wagon, ha ölembe szakadna egy Subarunyi pénz, XV-re költeném.

Vagy persze egy 3rd gen Outbackre.

Róma.

Jegyzetszerű tapasztalatok (executive summary)

  • A metró az egy mayhem. Mivel az útikönyv azt állítja, hogy taxizni tilos mert átverik az embert, metróval jöttünk a vonatállomásról az apartmanba. (Reptérről vonat teljesen Európa.) Never again, és nem csak a tömeg miatt: ennyire szarul szervezett jegyeladást, és ilyen hosszú aluljárókat (ahol ráadásul opportunista módon mész fel értelmes térkép híján, majd csalódottan tapasztalod, hogy a kilométrenyi mozgójárdával és mozgólépcsővel szaggatott alagút konkrétan a senkiföldjére visz fel, ahonnan csak visszafele tudsz haladni, mert egy autópálya van az orrod előtt), szóval ilyen rémes föld alatti közlekedést még nem is láttam — marad a taxi.
  • Btw taxi. A hír igaz is meg nem is. A reptéri transzfer 40 Eur, se több, se kevesebb. Városba érkezve ezt nem feltétlen tudod, óra alapján meg simán kijön valóban 60-70 Eur is. Az érdekessége a dolognak az, hogy minket még reptéri transzfer rendelése után is megpróbált lehúzni a taxis. (Nem sikerült neki. Magyar vs. olasz…)
  • És ha már tágabb értelemben vett közlekedés, egy általánosabb meglátás. Voltam (vezettem) Párizsban és Portugáliában (meg Spanyolba’ is), voltam Rómában és figyeltem autós szemmel a közlekedést. És bár kaotikusnak tűnik, nem olyan életveszélyes, mint a Budapesti. Igen, megy mindenki a feje után és bizonyos szabályokat áthágnak, de nem olyan önző módon, mint az átlag budapesti autós. Szóval mielőtt nagyon elkezdenénk kritizálni az ún. mediterrán közlekedési káosz mémet, azért nézzünk szét a saját házunk táján, ahol szintén áthágjuk a szabályokat, csak ráadásul még életveszélyesen is.
  • Fon: van nekem Fon routerem, de azt kell mondjam, hogy Anglián kívül (ahol ugye az összes BT hotspot használható Fon accounttal) sehol nem vettem hasznát (persze azt a 14 vagy mennyi Eurót már így is többszörösen visszahozta). Térkép szerint Rómában is van egy csomó Fonero, de nyilván úgy, mint én: a lakásban üzemel valahol az eszköz, márpedig az 5-600 éves falak többek között arra is jók, hogy nem engedik ki a jelet. Utcán egyszer találtam rendes, nyílt wifit.

Venue-k

Róma egyébként gyönyőrű kis hely, a Spanyol lépcsőtől kb. 2 utcára laktunk (úgyhogy igazából a reneszánsz városközpontot láttuk sokat). Ezt láttuk az ablakból:

Ha lett volna netem (koncepciózusan nem zavartattam magam, hogy nincs), kb. ezeken a Foursquare venue-ken checkinelhettem volna:

  • Spanyol lépcső
  • Trevi kút
  • Pantheon
  • Piazza del Popolo / Santa Maria del Popolo / Porta del Popolo (ahol már építették a színpadot a pénteki giga-nyugdíjreform-tüntire)
  • Pincio és Villa Borghese
  • Gyerekmúzeum (Il Museo dei Bambini di Roma)
  • Colosseum
  • Basilica di San Clemente
  • Szent Péter Bazilika (és útközben Castel Sant’Angelo)
Szóval a basic venue-k. És persze a helyek nagy részére gyalog mentünk (mi állatok), kétszer szálltunk buszra, Adél a hátamon csücsülve élvezte a kilátást/lovakat (nyihaa/prr)/templomokat (tepe, put tó)/embereket (minden olasznak volt egy “ciao bambino”-ja Adél számára), és a lovakat (nyihaa/prr).
Térkép
Kartográfiai értelemben 4 forrásunk volt:
  • egy útikönyv
  • a Google Maps offline-ba cache-elt Róma-térképe (szart se ér, mert nem elég részletes és nem kereshető)
  • a Triposo Róma-appja (jó és részletes leírásokat ad a helyekről, a fő információs forrás volt, de útvonalat tervezni városon belül szar vele, az offline térkép és a gps support ellenére)
  • a TripAdvisor Róma-appja (inkább közösségi alapú, tehát csillagozós, ami torz eredményeket ad, a hülye amerikai turisták inputja miatt, viszont van benne egy jó “point me there” iránytű-és-távolságmutatóka, és persze offline térkép gps támogatással)

PicPlz, fotoblog.

Van ez a regota huzodo problema, hogy mit kezdjek a fotoblogommal. A technologia alatta anakronisztikus, ezert pl. nem tul SEO meg SMO friendly, nem keresheto jol, nehezkes az adminfelulete. Zavaro, hogy nincsenek jol integralva az egyebkent faek egyszerusegukben nekem tetszo fotogaleriak. Es legfokepp az zavaro mostanaban, hogy napok, esetenkent hetek telnek el, mire egy foto eljut az eszkozrol (telefon, fényképező) a blogra.

Atmeneti megoldaskent reaktivaltam a PicPlz accountomat, megnezem milyen az. Elso koros megjegyzesek:
– Kerulom a hulye hipster filtereket, legalabbis a cel a sajat stilus es a kapcsolodo kontinuum megorzese.
– Tetszik, hogy megszabhatom a fotokra vonatkozo licenszet. Erre egyebkent biztatok mindenkit mert az alap licensz az csak annyi, hogy copyright azt’ csa. En termeszetesen CC-BY-NC licensz ala helyeztem a fotokat, amitol megintcsak termeszetesen egyedi esetekben elterhetek. (Volt mar ilyen.)
– Tetszik, hogy a PicPlz for Android app minden foto eredetijet feltolja a Dropboxomba. (Disclaimer: Dropboxot fontos dolgok tarolasara nem hasznalunk!)
– A Dropbox integracio lehetove teszi azt is, hogy a PicPlz-re feltolt fotokat eventually es for the record
feltoljam a see no evil blogra is – amig ki nem talalom mi legyen vele.
– Megvasaroltam a PicSay Pro fotoeditort is a telefonomra, amivel kontrasztot meg szinteket tudok allitani a fotokon mielott atadnam a PicPlz-nek.

Es a jelenleg megoldasra varo dolgok:
– Fotoblog/gallery engine sorsa: az ultimate megoldas persze egy olyan sajat szerveren futo web alkalmazas lenne, ahova feltolom a galleriakat, aztan bepipalom, hogy mely fotok legyenek kint fooldalon, aka. fotoblogon. Ha erre van megoldas, akkor mar csak importalni kell parezer blogos fotot, es par tizezer gallery fotot… Kihivas szagu.
– TwitPic fotok sorsa: mivel a TwitPic egy huszarvagassal lenyulta (jogilag) a felhasznalok feltoltott kepeit, feltett szandekom, hogy mindent, amit valaha feltettem oda, lementsek es aztan toroljem a TwitPic accountomat es a romjait lepisiljem es utana reszegen satanista tancot jarjak rajtuk. Ez meg varat magara, illetve kerdes hogy erdemes-e egyaltalan.