Még szerdán, a Telenor Okostelefon Akadémián nyomkodtam meg néhány Firefox OS-t futtató gépet. Nem kerítek nagy feneket neki, és nem is emlékszem mit mondtam (vagy ami még jobb: írtam) esetleg korábban a Firefox OS-ről amit most majd az orromra húztok, de a mostani tapasztalatok alapján jó ötletnek tartom, és azt mondom, hogy van jövője, sőt: a WP8-at szerintem úgy egy negyedév alatt le fogja nyomni (easily), amikor megjelenik. Lássuk tehát röviden-tömören. Folytatás
HTC 8X: mint műtárgy, gyönyörű
Most, hogy egy ideig WP8-userként (egy HTC 8X segítségével) igyekeztem megérteni a platformot, felidéztem, frissítés céljából, amit lassan egy éve lamentáltam a három nagy mobil platform (Android, iOS, Windows Phone) jövőbeni viszonyáról:
(…) én úgy látom, hogy 1-2 éven belül új rend fog beállni a mobil világban:
Az Android, mint szoftver- és hardverszinten is bazaar hozzáállású platform, jelenlegi formájában verhetetlen. Ingyenesen licenszelhető, módosítható, ennél nyíltabb megoldás jelenleg nincs, még akkor se, ha az egészet jóságos diktátorként összefogja egy Google. Az Android piaci elsősége marad. Talán beáll, inkább nőni fog.
A Windows Phone szoftveresen cathedral (hiszen “felülről” nyomja a MS), emiatt zártságra van kárhoztatva annak minden előnyével és hátrányával együtt; harveresen, gártó partnereket (és: gyártókapacitást!) tekintve viszont nagyon is bazaar, igaz, a licenszelése nincs ingyen, de ez nyilván nem fog senkit visszatartani. A Windows Phone záros időn belül le fogja nyomni az iOS-t piaci részesedésben, egyszerűen nagyobb piaci erő fog mögötte állni.
Az iOS marad ami marad bezárt platform, bezárt OEM, cathedral a négyzeten — de harmadikként.
Nos, ez a világ még odébb van, a Windows Phone szerintem még a mai a verzióval sincs közelében sem az őt kizárólag fejlesztési modell alapján megillető iOS-verő pozícióhoz. Wha’? Miért? Folytatás
Imádom a Galaxy Nexusomat. Szuper eszköz, a sebessége nekem megfelelő, szerintem a 720p SAMOLED köröket ver a többi kijelzőre (emiatt nagy dilemma a Nexus 4), és további szuperlatívusz. (Azt sosem rejtettem véka alá, hogy az anyaga szappantartó és hogy a Samsung képtelen jól kinéző telefont gyártani — de szerencsére nem szexre kell, hanem telefonálni, meg Twitterezni.)
DE.
Az általam tulajdonolt példányban az előlapi kamera viszonylag hamar elkezdett porosodni. Hamar rájöttem hogy ez attól van, hogy a képernyő felső részén a Gorilla Glass elvált a képernyőtől. Nincs ennek negatív hatása magára a képernyőre (az nem kezdett el porosodni, de éppen eléggé elvált ahhoz, hogy az előlapi kamera (és ami kevésbé fájdalmas, a prox szenzor, meg a mittudoménmi ami ott van még) szívjon miatta. A hatás: egyre rosszabb előlapi fotó, tegnapra olyan szinten, hogy videochat esetén világosszürke háttér előtt sötétszürke paca vagyok.
Úgyhogy ma este fogtam magam, és megjavítottam. Folytatás
A közelmúltban végre megejtettük a Telenor-Androidportal sörözést amit terveztünk már egy ideje (első körben egy 1 éve bezárt kocsmába — hiába, az apukalét), jól ki is használtam az alkalmat, hogy kapjak kölcsön egy HTC 8X-et. A Windows Phone-ra áttérést persze továbbra sem tervezem, de kíváncsi voltam, hogy egyrészt mire képes a HTC, amikor nem az Android platform legszebb készülékeit gyártja (fájdalom: HTC Sense-szel), másrészt természetesen: mennyi pontosan 0.5 Windows Phone, azaz mennyivel jobb, mennyivel más a WP8 a (-z általam a Nokia Lumia 800-on használt) WP7.5-höz képest.
Pofátlanul idézek — magamtól:
Ezzel együtt azt kell mondjam, hogy a Nokia jó úton jár (Stephen Elop, megkövetlek): leporolták azt, amihez nagyon értenek (remek hardver), és választottak egy oprendszert, ami jobb, mint a kiszolgált Symbian. Elérték, hogy a világ újra felfigyelt rájuk, a nihil állapotából ismét egy valós és előremutató gondolatokkal rendelkező cégnek tűnnek. (Emlékszünk, hogy egy időben még a RIM-mel együtt temettük a Nokiát?)
Hogy tényleg sikeres lesz-e ez a kombó és meg tudja-e fordítani a Nokia jelenlegi lejtmenetét, az még majd eldől, de az irány nem rossz. MS-nek, Nokiának is frissülnie kell hozzáállásban, ez már nem az a statikus (vagy egyenletesen mozgó) hajó, ami a 90-es évek mobil- és oprendszer-piaca volt.
De ne elégedjünk meg ennyivel, hiszen ez egy agyvihar-blog.
Sokszor kérdezik tőlem, hogy mi lesz szerintem a Windows Phone rendszerrel. Általában a kérdező már kérdezés közben meg van győződve róla, hogy a válasz az lesz, hogy “halott rendszer”, de nem az. Sokat gondolkodtam azon a jelenségen is, hogy az iOS felhasználók általában szeretik a WP-t, míg az Androidosok kevésbé. Ezt is egyszerű annak a számlájára írni, hogy az iOS userek körében van valami zsigeri ellenszenv az Androidderek irányában — talán Steve hátramaradt dühöngő aurája, vagy csak a tény, hogy az Andriod az egyetlen rendszer, ami egyértelműen elfenekelte az iOS-t, mára több fronton is. De ez sem ilyen egyszerű. Folytatás
Created by Oatmeal
Sajnos a CyanogenMod 5.0.8 Dreamen elég jelentős sebességvesztést eredményezett: a zenelejátszó akadozik, egyes alkalmazások sokáig indulnak (a csodálatos camera is vagy 10-15 másodpercig, ami nem jó akkor, amikor az ember snapshotot csinálna), és bár az új Launcher gyönyörű, sajnos az is lassú. Visszaálltam hát 5.0.7-re, Nandroid restore segítségével. Mivel először csináltam ilyet, meglepett, hogy a su jogokkal futó alkalmazások nem futottak többé su jogokkal: a nandroid nem állítja vissza a felhasználó su jogát. A megoldás pofonegyszerű, Android SDK alatt ezt kell parancsolni:
adb remount
adb shell chmod 6755 /system/xbin/su
(Gondolom 5.0.9-ben megint minden baromi gyors lesz.)
A cím megtévesztő, a HTC Dream kamerája igen messze áll az álomeszköztől: talán ha 3 Megapixeles megvan, fostosan ergya az érzékenysége (esti fotó gyakorlatilag kilőve), szar az AWB processzor.
Eleinte azt hittem (reméltem), hogy a Dream megvásárlásával redundáns lesz a Canon IXUS70, hogy azt eladhatom, mert sose fogom többet használni, de természetesen egy Canon az továbbra is Canon, a mobilba épített kamera pedig az, ami: mobilba épített kamera. Látjuk a különbséget, ugye?
És mégis: napról napra jobban élvezem vele a fotózgatást.
Az az élmény kerített hatalmába, ami régen jelen lehetett a fotózásban, és amit annyira bírok a régi képekben: hogy rossz kamerával is lehet fotózni, csak meg kell találni, hogy mit. Nem akarom magam persze a Magnumosokhoz hasonlítani (ha-ha, távol álljon tőlem!), de ez a bekorlátozottság, hogy van egyféle fókusz, egyféle fénybeállítás, ez nagyon élvezetes, felszabadító érzés. Nem kell azon görcsölni, hogy vajon jól állítottam-e be a fényháromszöget, hogy vajon a témába belelóg-e a mellette álló amerikai turista seggének görbéje, vagy inkább kijjebb zoomoljak-e 2 mm-rel. Itt az van, amit látsz, wysiwyg, persze utómunkázni lehet, de nálam az eleve hagyományosan inkább fény-kontraszt kompenzációra és crop-ra korlátozódik, színegyensúlyokkal már nem szoktam játszani, azt már csalásnak érzem. Régebben időnként csináltam Selecite Gaussian Blur-t, a kép szemcsésségének csökkentésére, de leszoktam arról is: ha szemcsés, hát szemécsés, ez egy ilyen szemcsés világ.
Ez az élmény talán eggyel közelebb hoz a Brownie-m használatához: bár a G1-gyel kétségkívül egyszerűbb a fotózás (pláne amióta az előhívós hely eltökítette a Brownie 620-as filmtekercsét), de azért egy Brownie az egy Brownie. Mindenesetre ott is ugyanezeket a korlátokat élvezheti az ember: minden fix, wysiwyg. (Kapcsolódik ez a régi fotóblogger-életérzéshez, aki csinálta, tudja, miről van szó.)
