Kezdenek visszaállni a dolgok a megszokott rendszerbe. Kutyus eszik (na jó, eszeget), már tudjuk, hogy nem veserettenet vagy májkárhozat, esetleg prosztataiszonyat vagy daganat-döbbenet a baja, egyszerűen annyi kocsonyacsontot zabáltattak vele a nagyszülők, hogy attól egy kutyaeledelgyártó gépnek is nehézségei lennének, Morgónak meg, hát, nem a régi már az emésztése, így az állatorvos egy nagyobb mennyiségű tökszáraz csontpépet halászott ki szegényből, a hátsó bejáraton át. (Sose láttam még ilyet – igaz, meglettem volna nélküle – , télleg úgy nézett ki a kaksi, mint egy száraz haleledel, vagy ilyesmi, abszolút nem hasonlított az egészséges kutyaszarra. A szaga, az igen.)
A kicsapódó pára továbbra is csöpög, most épp a vállamra, ami egészen egzotikus érzés, mivel nincs rajtam felső. („Érzem, ahh, ahogy a meztelen bőrömet éri a hevesen kicsapódó hűs pára, mmm.” – Ezt a részt elküldöm valami romantikus magazinnak.) Kénytelen voltam odébb helyezkedni, mert a bőrömön („a feszes bőröm, ah”, stb.) szétloccsan a víz, és egy része a laptopon landol. Lehet, hogy jól esik neki is („a nedves laptop, ah”, stb.), de szerintem kevésbé.
A taxi, ami hozott minket haza, bekapta azt a piros lámpát a Hűvösvölgyi úton, aminek totál nincs értelme, mert sose jön senki (a buszvégállomásból) keresztbe, de azért éjjel is működik, és eddig (50+ alkalomból) kb. 2-szer volt nekünk ott zöld.
Mondom, a dolgok állnak vissza a megszokott rendszerbe.
Holnap infúzió (Morgónak, nem nekem), úgyhogy kirándulás ugrott, de cserébe este Paja Bea a Millenárison, régóta tervezem már, hogy találkozzam vele újra, így sok-sok év után. Meg hát a hangja, az éteri.
Ja, és megjegyzés a hajónaplónak (képzavar): tegnap büszkén aludtam el, kb. fél 5 tájban, rendes edzésprogram után. Húzdömeeen? (Hm, rá kellett jönnöm, hogy a magyar nyelv a nem ékezetes magánhangzóknál nem ad lehetőséget a hosszú és rövid hang közti kiejtésbeli különbség nyelvtanilag helyes kifejezésére.) Csak látszana már meg a dolog a pocakomon.