„Yeah, I live for little moments like that”-rovat.
Az élet nyugodt percei ezek, így délután 4 körül. Megvolt ebéd, gyomor már nem dolgozik annyira, hogy kezdjen vele valamit („csak nem történt vala vele valami?”), napi bioritmus szerinti szarás is megvolt, meló nincs (basszus most eszembe jutott, hogy elfelejtettem Cs-t megtalkolni), vagy nem sok; az ember foglalkozhat olvasgatással (szigorúan dokumentációt, ha ha ha), új project-tel, régi project-tel, beszélgethet, vagy csak ülhet a kényelmes hintázó-rugózó forgószékben (nem bőr, vászon), és kezét a meleg laptopon pihentetve relaxálhat kicsinyt, extrém esetben lábat asztalra/fiókos szekrényre feltéve. (Hízó esetben ebéd után beszerzett nasit csipegethet.)
Az élet nyugodt percei ezek.