Oszama megint üzent. Tuldajdonképpen nincs ebben az egész folyamatban semmi különös. Persze a dolog igényli, hogy felülről, nagyon messziről szemléljük, elvégre valamennyire érzelmileg érintve vagyunk. (Annyira, amennyire egy közép-európéernek bármihez köze lehet, ami igaziból az arabok meg az amcsik játéka, de ebbe meg végképp ne menjünk bele… Épp ezért jobb messziről szemlélni.) Szóval semmi különös, egy kultúra halódik, ennyi. Illetve itt szerencsétlen módon kettő, de az egyik előbb fog meghalni. Az arab kultúra párszáz évvel ezelőtt még lenyomta az európait, aztán az európai (“nyugati”, mert hát USA nem európa) szép lassan felülkerekedett (talán ennek a végjátékát látjuk most, az összes háborúval, persze gazdasági területszerzés is, de hát mikor nem volt az), most meg szép lassan (vagy csúnyán és gyorsan?) döglődik ez is. Jön a következő. Kínai? Humanista? Kultúrák feletti, corporate society? Majd meglátuk.
Érdekes viszont belegondolni az ilyen kultúra-váltásokba. Stangálunk, háborúzunk, aztán jön a levegő-korszak, a Szellem Korszaka, átvesszük, ami a régiből jó volt és megmaradt, és jön az új idő. Reméljük.