Ma este újra, hagyományszerűen megfejtőparti (másnéven mapetsó) Szillel, a Katapult Caféban. Ez valami beszarás, hogy ahogy az ember beteszi az kicsi lábát neki egy ilyen entellektüell helyre, egyből vésővel tudja csak levakarni magáról a füstszagot. Baszki minden értelmiségi fiatalság láncdohányzik? Nem vagyok az a belekötős fajta, hogy „kisktesókám, te eloltod a dekket, most” (és tetkóval nyomatékosítok), de a szemem se bírja (szoknia kell még, rég partiztam), meg hát a pulcsim is fulladoz. (Igazából a mennyiséggel van a baj, kis füsttel semmi bajom. Amíg átlátok rajta, addig ki is bírom…) Az a meglepő, hogy bemegy az ember egy sznob helyre, mondjuk WAM vagy mi a tököm café a Mamutban, vagy akár a Promenád (közepesen sznob, bár jó úton halad, már van karaoke parti hetente), és láss csodát, nincs füst. Sznobék nem cigiznek? A problémát felvetettem Szilnek, aki lerendezte a dolgot: „ott van légkondi”.
Viszont mély respect a srácoknak, akik ott tolják a Katapultot (támasztják a Katapultot, éérteed), amiért befogadtak melegedni egy öreg nénit, aki szemmel láthatóan szarrá volt fagyva, kapott egy pohár szíverősítőt, és üldögélhetett a sarokban. Szívszorító egyrészt, jól el is terelődött a beszélgetés erre a „szaravilág” pályára. (De hát szar a világ, egyszerre két kultúrkör rohad, mit csináljunk.) Másrészt meg ilyet nem látsz a sznob caféban, ahol nincs cigifüst. (Igaz, itt a füstben szinte észre se venni a nénit: a füst ápol s eltakar.)