Jaj-jaj, busongok édes-keserű Amorf Ördögök koncert után, ezek a fiúk (és lány) nagyon tudnak hatni. (Az a kurva elromlott CD-ROM a szerveremben meg itt villog vagy 4 napja, konkrétan bele a szemembe. Most mi a faszt csináljak vele, ragasszam le?)
Errata: a tegnapi „esti megfejtés” természetesen tegnapelőtt volt. (Ma meg természetesen eme szövegkörnyezet szerint péntek van, mint ahogy tényleg péntek van, tehát itt vissza-, azaz átrázódtunk a hajnali postolás zavara általi tegnap-ma anomáliából a valós időbe, értse meg, aki akarja. Aki nem akarja, annak összefoglalom: csütörtök hajnalban természetesen még szerda a „ma”, míg a csütörtök este inkább már péntek hajnalban kerül feldolgozásra.)
Á, nehéz élet az éjszakai.
Levi felvetését meg értem és elfogadom, de valahol má’ csak ki kell adni a hülyeköcsög röhejespöcspa rádémagyar politika felett érzett keserűséget, nemde? Lassan már vége, visszarázódom bele, vagy megint visszasüppedek a NoPol elveim mocsarába (milyen szép idők is voltak azok…), szóval nem fogok ilyesmiről értekezni ám.
Helyette elmondom, hogy Batanéni mit vetett ma fel. Azt vette fel, hogy mostanában így beszélek én. Mármint hogy a névmásokat, egyes határozószókat és egyéb nyalánkságokat a mondat végére teszem, kettőzöm, stb., hogy nyomatékosítsak, vagy ki tudja, miért. (Persze ez most csalás, hiszen Amorf Ördögök koncertről jövök: „egyedül élek én, ezen a féltekén”, satöbbi. Ők az ihlet gondolom. Én.)
Celebspotting: Lovasi András a hegyről bele egyenesen az Artemiszkovszkovszcsik 38 hajóba bele (már megint!), a koncertre (rá?), azt megnézendő. Persze se részeg nem volt, se bunkó vagy valami, dull celebspotting, nem is esemény.
Ja és Bata fényképezett a koncerten, remélem hamarosan fölteszi a krémjét, főleg most, hogy mennek majd innen az átkattok.
Alvás, mert ez csak rosszabb lesz.