Még egy apróság: új iroda körüli helyeket felfedezvén eljutottunk a Szövetség utca folytatásában levő kis kínai étterembe, ahol sikerült kapnom egy habzóan erjedő rostos őszilevet. (Nem egy nagy élmény, főleg mert az ember nem jön rá egyből, hogy ez nem szénsavas őszilé, hanem közönséges erjedő őszilé. Meg hát az ember szomjas lenne, és erre nem tud inni.) Most néztem itt nálam egy őszilé dobozát: gyártva 2004. 03. 04., minőségét megőrzi: 2005. 03. 04. Tehát egy évig. Mégis hogy a rákba’ voltak képesek ezek az éttermesek még ilyen feltételek mellett is romlott cuccot adni nekem? Egy étteremben, ahol naponta több liter ilyesmi kell, hogy fogyjon! (Felbontás után persze már csak pár napja van, tapasztalatom szerint egy hét lazán.) A kézenfekvő megoldás persze az, hogy leértékelt, ilyen-olyan cuccot szereznek be, de hát erre persze gondolni se merünk. Ki gondolná, de a kis kínai étterem kicsit se lesz benne a munkanapok kaja-körforgásában, messziről fogjuk elkerülni.