Mily csodálatos dolog az evolúció, ó be gyönyörű. Például a madarak. (A mezők madarai, nem dolgoznak, tudjátok.) Egyik nap az egyik felfedezte, hogy ha visszaöklendezi a kaját, akkor sokkal többet tud a kicsinyeinek adni. Second hand, igen, de akkor is: több. Vagy a galambok: egyikük kifejlesztette a röptében szarás technikáját, és pouf: ő lett az alfa egyed. A többi madár lúzer módon sétálva szart és darabonként hurcolászta a kukacot a kölyköknek.
De mi van, ha mondjuk volt egy faj, aki baromi jól tudott alkudni a piacon? Vagy mondjuk ügyesen helyezkedett a pénzügyi szektorban? Ezek sajnos kihaltak, mily balga, mert hát nem volt se bankszektor, se piac akkoriban. Micsoda elveszejtése ez az újonnan mutálódott tehetségeknek! Másrészről ezt hívjuk hazárdos rendszernek: az egyik jel (itt: madár a fejlődésben) előbb ér valahova, mint kéne, ezért aztán hibás lesz az egész működése.
Így lett aztán, hogy a madarak maradtak a repülev szarás és az öklendezve etetés művészeténél. Soha senki nem látott azóta se mondjuk egy sólymot, amint a pénztárban ül. Igaz, tőzsdecápák léteznek.