Hónap: 2004. szeptember

Playtime is over.

Szóval tegnap Rod visszament a napos Portugáliába, szervezni a Summer Course-ot, embert keresni a lemondottak helyett. Gondoltam, hogy csinálok valami statisztikát, hogy mi mindent csináltunk, ettünk, ittunk a héten, amíg itt volt, de valószínűleg kihagynék valamit. (Más szavakkal: valószínűleg nincs kedvem.)
(Halkan jegyzem meg, de az új Karlsberg City Light meglehetősen szar, sőt, nagyon. Mi az, hogy „valószínűleg a világ legjobb söre”? Hát szerintem meg a Budweiser az, jó? Nem kérdezünk, mondunk, felvállalunk, aztán legfeljebb a reklámetika megbasz.)

Kibaszottul kemény.
Azt meg el se akarjuk képzelni, hogy ha az USA-ban végig lehet vinni azt, amit Bush végigvitt/visz 09. 11. után/óta, akkor Oroszországban, ahol, khm, a demokrácia kihívásokkal küszködik amúgy is, mi fog ezután következni. (Bush aktív támogatásával.) Az isten (az ő istenük) irgalmazzon a csecseneknek és az oszéteknek.

Az még oké, hogy az előző szemeteszsákom egy T-Mobile zacsi volt, de azért ami sok az sok: a mostani egy Cottonfield szatyor („Akció!”), utána Springfield fog következni (legalább kétszer, a készletet figyelve), aztán T-Mobile még egyszer, Nike, Vans. Mutasd a szemeteszacskódat, megmondom, ki vagy.
Na de mindegy is.
Elégedett vagyok. Elégedett vagyok, hogy az elmúlt hét úgy alakult, ahogy, elégedett vagyok a hétvége: a péntek (ahogy kezdődött, amivé fajult), a szombat alakulásával is. Elégedett vagyok a Siemens S55-ömmel, elégedett vagyok a körömágyaimmal. Elégedett vagyok, hogy a fejem nyugtot hagyott nekem az elmúlt napokban, elégedett vagy a vérnyomásommal.
Most pedig tessenek engem nyugton hagyni egy ideig, amíg kipihenem kicsi-magamat.