A ma esti „pizzát zabálok, utána féktelen sportéletbe kezdek” tervemből szépen lemorzsolódott egy pár dolog: először a féltelenség, ahogy az első pár flat pizza után éreztem, hogy ez után szeretni fogok feküdni. Aztán szép lassan, a pizza második felének a közepe táján már azt is láttam, hogy itt semmilyen sportélet nem lesz. Így történt.
De hát kell egy pihenőnap is, nemde?