Régebben, még az előző gépem meg a laptopom idejében úgy gondoltam, hogy ha egyszer lesz egy ilyen szép nagy asztalim, mint a mostani, rajta Linux és egy kiforrott környezet úgy általában, akkor sose kapcsolom majd ki: mindig menni fog, a holtidőben cool képernyőkímélők szórakoztatják majd azt, akinek épp nincs nálam jobb dolga vendégként, és amikor valami akarok csinálni, csak visszahozom a környezetet és hajrá.
Hát nagy lófaszt.
Hangos, mint a veszedelem, pedig még egy viszonylag csöndes asztali gép. Úgyhogy, bár ez se a vincsinek, se a ventillátoroknak nem tesz jót, kikapcsolom, hogy tudjak mellette aludni. Pl. most is.