Wow, „an audience”, ahogy valamely vándor csepűrágó mondta valamely filmben. (Rosencrantz & Guildenstern Are Dead, egyébiránt.)
Kaptam egy emailt, hogy menjek a Tilosba beszélni, és most, hogy olvastam a fentit, meg ezt, meg ezt, a lehető legjobb ötletnek tartom, hogy nemet mondtam. Megírtam persze magánban is, de hát blogger bloggernek, úgyhogy bocs, Becher, de ilyen szintű emberi butasággal az én konfliktuskerülésem nem tud mit kezdeni. Igen, Tybalt, igen, Csonka úr, igen, Demszky úr. A válaszom egy határozott whatever, menjünk haza.