Három említésre méltó villám a mai záporeső folyamán. Az első egy mobiltoronyba csaphatott, ettől aztán Ubival egészen szürreális véget ért a telefonbeszélgetésünk, azt hiszem képregényben az ilyesmit a „zzzap!” szöveggel illusztrálnák, recés zajbuborékban. Esetleg „zzzoink!”.
A másik kettő pedig rendre újraindította az ekkor bootolófélben levő számítógépemet, aminek eredményeképpen önnön lekiismeretem felé Vis Maiorra hivatkozva kikapcsoltam az egészet, és levonultam tévézni/kutyázni/kajálni. (Aztán, minthogy a TV2 valami botrányos kutyás filmet adott (apuka kutyává változik, érted, abszolút a realitás talaján maradtak a srácok), az RTL „C”-kategóriás cápás filmet, a királyin meg valamelyik miniszter stúdióbeszélgetett, mégiscsak leültem a gép elé és megcsináltam ezt-azt.)
Na de a lényeg: holnap vagy holnapután megjön a kishatútávolságú rádióadóm, amivel aztán lehet mp3-lejátszós jóságot hackelni az autóba.
A másik lényeg meg az, hogy manifesto írásába fogtam.
Alszom hát.