Tegnap voltunk Móni esküvőjén.
Bírom ezeket a templomi esküvőket, jók a szövegek meg a dalocskák, amiket a pap nyom a szertartás közben. (A pap, aki egyébként vicces arcnak bizonyult.) A dalok (zsoltárok?) rímképlete, a híres „ökörhugyozásrím”, kb. így néz ki: ABCDEFGHIJFDEGAICFBADK. Aztán miután vége a musicalnek, az ostya- és miseborjunkie-k betolonganak az oltár elé. (Olcsó humorral élve: oltári, de ezt nem itt olvastad. Jut eszembe, vajon hova tűnt Buzma.)
Szertartás után lagzee, persze addigra szemerkélő eső, ami nem akadályozott meg minket abban, hogy gigát bulizzunk, csúnya napra virradt ma sok ember, úgy hiszem, a napsütés ellenére.
(Bata, for instance, reggeli közben fényképezni próbált a gépemmel, de nekiállt videózni helyette – be-e készülve van. Vagy volt.)
Long story short, sok boldogságot a friss-aranyos Mráz házaspárnak. (Mrázaspár? Lolka.)