For the record, úgy tűnik, eddig tartott az ozorai svung, amit nevezhetünk (nevezhetnénk) ihletnek is. (Hülye egy szó, németes kultúrgyökereim okán szívem szerint ichletnek írnám. A svungot meg schwungnak.) Nem panasz, csak észrevétel, mert nem vagyok depressziós, vagy valami hasonló, fact of the matter: a ma reggeli bringázás után olyan idülten mosolyogva jöttem be a padlószőnyeges gályába, mintha betéptem volna. (Végülis erről volt szó: betéptem az irodába, bringával…)
Talán része a megtörésnek a workload is: mostanság egyre inkább burst jelleggel tolom.
Meglátjuk.