Visszaestem, ha azt mondjuk, hogy ilyen gyors lefutású volt a tegnapi kis ételmérgezés. Valószínűleg persze nem, és akkor nem visszaestem, hanem nem sikerült fél nap alatt kijönni belőle (meglepő módon, heh). Most aztán ma esti programok (mert egymásra szerveztem ofkoz) lemondva vagy még inkább megszakítva, én meg gyomorrontva és lázasan döglődöm itthon. (Azért annyira nem rossz a helyzet, bár a fejem is fáj. Algopyrin, kebelemre.)
Remek alkalom ez arra, hogy egy polárpulcsi takarásában elgondolkodjak az élet nagy dolgain, mint pl. ez: hogy lehet az, hogy nincs két egyforma hópehely. Gyakorlatilag végtelen számú hópehely van, tehát elő kell forduljon az, hogy leesik egy olyan, amilyen már egyszer leesett. Erre napközben (délután óta agyalok rajta) már kitaláltam remek mérési módszereket; ha kísérleti környezetben be tudná valaki bizonyítani, hogy legalább egyszer előfordult, akkor megdőlne az elv.