Miért nem próbálkozom film(krit|f)ikával.

Azért, mert Will kritikáit úgyse nyomom le. Ha meg a nyomába se érek, ugye… Mindettől függetlenül meg fogom nézni a Rokonokat, hétfőn, ha minden igaz.

Tegnap a Büszkeség és balítélet volt soron, amit Andival néztem: ő, bár félt, hogy a régi BBC-s változat gyenge replikáját fogja látni, szereti a kosztümös filmeket, én meg szeretem Keira Knightley-t, simple as that.

És mindketten csalódtunk.

Nem tudom, mi volt laposabb: a rendezés, vagy Keira cicije, de egyik se tett jót a filmnek. (Filmnek, hah, kiafaszt érdekel? Nekem, nekem nem tett jót a lapos cici!) Igazából kicsit se érdekel, hogy a valóságban mekkora van neki, nem a valós Keirába vagyok szerelmes, hanem abba, aki a Love actually…-ben „to me, you are perfect” szerepét játszotta, és akinek a fenti kis hendikepjét tökéletesen sikerült elrejteni a mégoly fürkésző szem elől is. (És itt sokadszor is kijelentem, hogy a kis cici szép: nincsen a világon szebb, mint a kis cici. De a nem létező, avagy lapos cici… Az manöken featúra, és nekem nem jön be.) Nem igaz, hogy valami ügyes filmes trükkel (CGI, szilikon, én találjam ki?) nem lehetett volna neki generálni valamit… Vagy direkt deszkára tervezték a szerepet?
Keira Kngihtley-nek tehát kicsi cicije sincs, és bár az arca ettől függetlenül gyönyörű, azért ez csalódás. Donald Sutherland viszont elég vicceset alakított. Nem láttam az eredeti BBC-s filmet (nem is fogom megnézni), de úgy képzelem, hogy ott is ilyesmi a fátter.

Na lám, a filmkritika-attempt rövid úton cicikritikába (illetve cicihiány-kritikába) fordult, hát ezért nem szoktam ilyet csinálni.

Hogy még egy dolgot szóvá tegyek: faszér kell minden hülye filmet szinkronizálni. Nem a szinkron minőségével van itt a gond (Speier Dávid jó gyerek), de ez az elv, hogy magyar embernek magyarul beszélő filmet, hát ettől sömört kapok. (Igen, Keira Knightley-t akarom hallani angolul beszélni.)

Röviden: ez a film szar, ne nézd meg.