Tulajdonképpen elég kripli vagyok. Nincs jól a szemem (tipikus lenne, hogy az egyetlen európai eset legyek arra a szemgombára – bár többek egybehangzó véleménye az, hogy „azzal legalább lehet valamit kezdeni, nem úgy, mint az allergiával”; azért nem vagyok biztos benne, hogy nekem az jó lenne), nincs jól a hasam (Manchester Airport óta, az ide-s-tova (vagy „ide ‘s tova”, mint „rock ‘n roll”?) majdnem két hét), nincs túl jól az allergiám, kedd óta nincsenek csúcsformában az izmaim és az ízületeim, és ha már itt tartunk, a bringám és a (zsírúj) laptopom is látott már szebb időket.
WTF, kérdezném (több aspektusból is), de nem kérdezem. A kérdések bent ragadnak, idő előtt kérdezném őket vagy idő előtt adom fel. Vagy pont időben, esetleg egyáltalán nincs ilyesmire jó idő.
Biztos jót fog tenni a 2 nap balatoni magány-pihenőkúra, ha utolérem magam levelezésben és todo-írásban, már volt értelme.