A tegnapi tulajdonképpen nem az én napom volt, a ma hajnallal bezárólag. Kezdődött azzal, hogy elfelejzkeztem egy reggel 8-as teendőről, ami miatt nagyon röstellkedtem, de az igazi tutiság csak este jött:
- Beértem a Coloradoba a cseh-olasz második félidejének 47. percére. A bukót/táskát tulajdonképpen csak illemből vettem le arra a 2 percre.
- Utána Drojid nem vette fel a telefont, úgyhogy a rossz időre való tekintettel a Rómaipartos programot gyásznak minősítettem és elindultam hazafelé.
- Az otthonomtól egy sarokra hívott Drojid hogy wtf, persze akkor már nem volt kedvem semmihez, ami messze történik.
- Voltunk (nagyon hosszú idő után) moziban: Velencei kalmár, ami egy középszar film, de az Al Pacino által alakított zsidóért és Jeremy Ironsért érdemes megnézni. Figyelem! Csak angolul, szinkron nélkül! Ma reggel hallottam a rádióban a magyar (szinkronos) előzetest, hát még a magyar átlagot is alulmúlja.
- Mozi után haza, felfedezni, hogy nem elérhető a teljes Datahome. Persze hívtam őket és újra meggyőztek, hogy miért a Datahome a legjobb szerverterem választás magyarországon: profi válaszok, nem néznek hülyének, és tudják, mi van. (Leállás persze csúnya dolog, de nem tartott tovább 1 óránál, az éjszaka közepén. És leállás időnként, fájdalom, mindenhol van.)
- Mindeközben rosszul mozdultam és annyira elkezdett fájni a jobb vállam (a múltkori esés károsultja), hogy még most se nagyon mozgatom. (Sylvester Stallone mondta egy interjúban, hogy a kötött izomzat és a lazítás hiánya azért rossz, mert az ember egy rossz mozdulattal bármijét meghúzhatja, és az élete tulajdonképpen egy nagy sportsérülés. Persze Sly és köztem a különbség ég és föld, például ő egy fejjel kisebb, mint én, lol.)
- Éjjel fél 2-kor véletlenül felhívott apám, ami tulajdonképpen csak érdekesség, mert nem ébredtem fel rá.
- Viszont, és itt jön a nap fénypontja: 2 – fél 3 körül arra ébredtem, hogy valaki ajtót csapkod, rugdos a házban, kiabál, stb. (Jul mondta, hogy már vagy fél órája megy ez, úgyhogy azt hiszem kimondhatjuk, hogy azt a kevés alvást, amit mostanában eszközölök, azt legalább hatékonyan teszem.) Emberünk tehát mattrészegen képtelen volt megtalálni a nagy bejárati ajtón a kis fekete pöcköt, hogy kinyissa, és ezt úgy értelmezte, hogy bezárták. Kiabált is, hogy a kurvaanyánkat engedjük már ki és hogy felgyújtja a házat (magával együtt, micsoda illogikus lépés), a lakók pedig, anélkül, hogy bárki ki mert volna menni, kiabáltak vissza, hogy hívják a rendőrséget, ha nem takarodik el. A problémát végül mi oldottuk meg, amikor leslattyogtunk és kinyitottuk neki pöcök által a bejárati ajtót. (Lee nyitott, Jul a faszi háta mögött leste a részeg csóka mozdulatait és kész volt ellentámadni.) Ezután még egy kis rendőrségi intermezzo (mert valaki tényleg kihívta a rendőrséget), aztán végre lehetett aludni egy keveset.
Let’s call that a post.
“a rossz időre való tekintettel a Rómaipartos programot gyásznak minősítettem”
Ennyire félsz egy kis víztől? Fürdéssel hogy állsz? :-D
Bezzeg Panna nincs cukorból, nem tart egy kis esőtől :-)
Mellesleg tökjó idő volt, egy csepp eső sem esett arrafelé.
én spec nem vagyok cukorból, sőt (izom és zsír harmonikus egyvelege: ez a lee), viszont a laptopom nem szereti az esőt.
Eye candy, értem.
a wordpress azért csinál ilyeneket, mert egyszer már használtad ezta címet.
és pontosan ez győzött meg engem is hogy nem érdemes ezért a permalink struktúrámon változtatni :)