A Kispad körkérdése a kommentek kezeléséről gondolkodóba ejtett: fontos kérdés, hogy hogy kezeljük a kommenteket, igen. Még fontosabb viszont, hogy hogy kezeljük magukat a bejegyzéseket? Remek média a web, mert utólag is lehet szerkesztni – kérdés, hogy etikus-e, meddig etikus.
A kérdésem tehát: te hogy kezeled a saját bejegyzéseidet? Változtatsz rajta utólag? Ha igen, vajon elvi hibákat javítasz, esetleg áthúzod, vagy teljesen átírod? Kiemeled, hogy update-ről van szó? Esetleg hardcore módon maximum helyesírási hibákat, netán azt se módosítasz, mintha nyomtatott sajtót szerkesztenél?
A magam részéről helyesírási hibát mindig javítok, elvi hibát (emlékeim szerint), illetve a post lényegében történt változást (pl. időközben megoldódott probléma) max áthúzással (tehát a régi verzió is ott marad, a magam okulására). Bejegyzés törlésére eddig talán egyszer, ha volt példa nálam, ha nagyon necces, inkább jelszavas védelmet teszek rá, szintén a magam okulására. Update-eket hajlamos vagyok hozzáfűzni, ezt viszont kiemelem. („Update:” – így.) Post utólagos editálására valószínűleg volt már példa, de ez főleg stíluspostok esetében volt így (tehát stilisztikai editálás volt), elvi változtatás nélkül. Címet pedig gyakran kell változtatnom, mert hülye vagyok és időnként elfelejtek adni neki.
A post editorok figyelmébe ajánlom a tényt, hogy az RSS feed nem hazudik: nagyon nagy eséllyel megvan valakinél a törölt/módosított/átírt postod eredetije, esetleg az összes verziója is – you know who you are.
helyesírási hibák.
töröltem is már pár posztot de azok indulatból íródtak és egy-két óra múlva rájöttem hogy senkinek semmi köze hozzá.
Tartalmi módosítás, véleményváltoztatás, hosszabb hozzáfűznivaló csak és kizárólag update megjegyzéssel, helyesírás, szórend, egy-két jelentéktelen kiegészítő mondat beszúrása anélkül is. Továbbá vannak „ilyen formában nem tartozik senkire” és „nem kerek még” kategóriás bejegyzéseim is, amik nem kerülnek ki mindig azonnal. Néha egyáltalán nem.
nekem a kedvenc modszerem, h megirom a postot, aztan nem nyomok ra a submit-ra. ha duhbol irok akkor maga az iras a lenyeg, a megirt szoveg kikerulese mar nem.
egyebkent meg a sajat oldalan az ember azt csinal ami jolesik, nem kell ezt ennyire komolyan venni – szeirntem.
na jo, most ranyomok a „Megnyomod”-ra, bar eros a kisertes, h ne tegyem…
az oldalon úraolvasom, melegében még megszerkesztem néha [stílus, érthetőség] utólag már nem is érdekel, nekem a bejegyzések többsége a pillanatnak szól
Megírom, preview, javítok, publikálok, visszaolvasom, helyesítást-tördelést változtatok azonnal, akár több menetben. Később soha, semmit. Legfeljebb visszautalok egy friss hozzászólásban, ha változik a véleményem.