Virtuális gépek vs. proprietary technika.

Genfi utazásom okán tehát Windows-telepítéssel aláztam meg magam és a laptopom. Eredetileg virtuális géppel akartam megvalósítani a feladatot: Qemu, majd ennek sikertelensége után VMWare Player, és csak miután mindennel buktam, tettem fel végül az eddig nyolc évfolyamnyi South Park-nak fenntartott 10 gigás partícióra az XP-t — natívan, úgymond. Röviden végigrombolnék ezeken a tapasztalatokon, amíg el nem felejtem, csak hogy meglegyen.

• Elsőnek a Qemu.
  Pozitívumai a magasabb geek factor (© Frank), a szuper konzol mód (Alt+2-vel átváltasz konzolra és pötyögöd be, amit akarsz: pl. USB eszközt hozzáadni, ilyesmi, sweet!).
  Negatívuma kicsit több van: ha eltekintünk attól, hogy minden geekessége ellenére ez sem szabad szoftver (sőt — irónia — francia!), akkor is tetűlassú, még a kqemu kernel accelerator modullal is (egy szabad szoftvertől még csak-csak elfogadnánk ezt, mondván, majd idővel jobbá teszik a szabad fejlesztők); az USB alrendszer telepedése közben (a new device popupoknál) kétszer fagyott rám (ha egyszer sikerült feltenni, utána okés), utána is random… A rögtön indulás utáni „Win32 host process has quit unexpectedly” hibaüzenet kb. minden második alkalommal megtisztelt, ráadásul valamiért a panel grafikai beállításai random változtak a rövid használat során. A felbontás fix 4:3-as arány, ami a 16:9-es laptopon elég hülyén néz ki. A Blackberry-t nem tudtam életre lehelni, a kezelőszoftver telepítése közben többször volt kékhalál, illetve fagyi (nem is mertem fullscreenben küldeni: nagyon rémisztő, amikor fullscreenben arcon csap egy BSOD), cserébe amikor végre feltelepedett, folyton 100% CPU használattal gyászolt be – magát az eszközt ugyan felismerte a Windows (legalábbis felpoppant, hogy „New USB Device: RIM blabla”), de nem tudott vele mit kezdeni. (De erről majd még később.)
• És akkor a fallback opció, a VMWare Workstation.
  Arch-ban csak AUR alól elérhető (ami persze bőven elég), a Blackberry szoftver természetesen csont nélkül felment, de az eszközt magát ez se tudta beilleszteni: az underlying Arch USB alrendszerének állapotától (azzal próbálkoztam, hogy csak USB 1.1, illetve csak USB 2 modult tartok bent, illetve udev-et is lelőttem) és a .vmx config széthackektől függően hol egyáltalán nem látta, hol 2 másodpercenként dobálta és csatolta fel újra – a szoftver természetesen ezzel egyik esetben sem tudott mit kezdeni. Az én szempontomból pozitívum, hogy a VMWare szétlogolja az agyát, ami nagyban megkönnyítette a hiba-, illetve megoldáskeresést (nagyon jó felhasználói fórumai vannak egyébként, gyártó által támogatva, érdemes túrni őket), és végső soron segített megtanulnom, hogy a Blackberry és a Virtualizáció diszjunkt fogalmak. Kizáró probléma viszont VMWare esetében, hogy nem tud virtuális ethernet eszközt bridge-elni wifi eszközre, sejtem, hogy ez csak az Atheros féle wifi0+ath0 felállásban van így, de hát az bőven elég, hogy „pacman -Rns”-re adjam a fejem, at the end of the day.

A VMWare hivatalos álláspontja egyébként a Blackberryvel kapcsolatban az, hogy vagy megy, vagy nem, tessék próbálkozni. Amennyire értettem a dolgot, a Blackberry túl gyorsan kommunikál és nem szabvány USB parancsokkal, ami némileg odabasz az ilyesmi virtualizációknak – egy megoldás lehet (szerintük) keresztülküldeni a jelet egy (hardware) USB 1.1 HUB-on, az lelassítja annyira a kommunikációt, hogy az alacsonyszintű USB fölött a VMWare-ben futtatott Windows alrendszere (is) el tudja csípni a jelet. De ezzel a részével már annyira nem foglalkoztam (ki se próbáltam), a virtualizációs megoldást elbukottnak tekintettem. Fontos megjegyezni, hogy a bukás nem a virtualizásiós rétegek hibája, hanem a kizárólag saját proprietary protokollján kommunikálni hajlandó Blackberry-é, amit nem akarnak megnyitni se, így kizárt, hogy a közeljövőben a linuxosok nyugodtan beruházhatnak egy ilyenbe.

Este 11-re már a GTA San Andreas is ott volt az újonnan telepített Windowson. Sajnos 10 GB-ba nem fér bele az audio része a programnak, így autóba beszálláskor felpörgeti a DVD-t a zene miatt – gondolhatod, milyen sebessége van ennek egy laptop esetében. Azóta viszont rájöttem, hogy hogy lehet majd ezt kikapcsolni, úgyhogy nagy leszek – minden más tekintetben tökéletes sebességgel játszható az elvileg gyengus laptopon a GTA, nagyon el vagyok ragadtatva tőle. (Egy ideig bérelt helye van ezért a Windowsnak a gépen.) Ezen a ponton már sajnálom, hogy a múltkori mentett állásomat letöröltem, most meg kezdhetem elölről építeni a karaktert.

Ezen a ponton még azt jegyezném meg, hogy mielőtt különösebben bármit tehettem volna ellene, a Windows Wifidrivere megtalálta az egyik szomszédom teljesen nyitott wifi hálózatát és azon nyomban csatlakozott is rá; a Firefoxot ezen keresztül kezdtem el letölteni, de aztán olyan lassú volt a link (ilyen <10 Kbps), hogy inkább megszakítottam. A morális tanulság ebből az, hogy a DSL mindenhol gyors, de a leggyorsabb otthon.