Delay day.

Valahogy ugy alakult, hogy ketszer is majdnem a seggszagu varosban ragadtam. Eloszor checkinkor jelentette be a droid, hogy overbooked a repulo, 180 helyre 182, vagy 196, ugyhogy alapvetoen leszek kedves az eggyel kesobbi jarattal menni. Ez vegul megoldodott (Vajon hogyan? Becsavaroztak par extra szeket a repellobe? Par stewardess itthon maradt es az o helyukre tettek az utasokat?), es mar jott is a kovetkezo idegen borzolas: a sec chech sor. Soha ekkorat meg nem tapasztaltam, 3 kanyar volt a sorban! Ha jaratos vagy Ferih 1-en, vagod. Egy szo mint szaz, bealltam a sorba fel 6-kor (jaratindulas 6-kor), majd 5:52-kor meglepve tapasztaltam, hogy nagyon cudarul sehol nem tartok, es semmi eselyem, hogy 6-ig akar a szekusokig eljussak, nem hogy a gepemet elerjem. Pofatlankodas kovetkezett ekkor, bevallom, be a sor elejere. Termeszetesen ilyenkor minden szekus kivancsi a bootloaderem nyitokepernyojere, ezutan viszont tenyleg rohantam. Amikor beleptem a vammentes zonaba, mar ki tudja hanyadszor mondtak be a nevem. (Bemondtak a radioban! Bemondtak!) A kapunal mar vartak, a buszon egyedul voltam, a repulon pedig vegul sikerult megtalalnom az utolso szabad helyet, es: itt vagyok, ismet Londonban! (Ezen a ponton a repterre berontott 3 tuzoltoauto.)
Megfigyelhettem azt is, hogy a lengyelek latszolag meg sose voltak repuloteren. (Meg 2 tuzolto, micsoda mazli, hogy eppen kifele tartok az izibasszal, izibasz occseem!) Szoval mint a birkak, mind odagyultek az elso baggage reclaim futoszalaghoz, ugyet sem vetve a kijelzokre, amik szerint az elso futoszalagon a budapesti jarat motyoi jonnek ki, es a 4-iken a varsoi gepe.
Nos, welcome to London again, most irany a reggeli agglomeracio-dugo, mintha otthon, csak az �t masik oldalan.