Linksys WiFi-telefon nem-túl-tartósteszt.

Mottó: Ekkora szart.

Fellelkesülve, hogy már ilyen is van, kb. 2 hónapja beruháztunk egy Linksys WIP330 WiFi SIP telefonba. Mit mondjak, bár ne tettük volna, de kezdjük az elején.

Kezdeném ott, hogy amikor megvettük, boldogok voltunk, így utólag azt hiszem ez a gyors ügyintézésnek köszönhető. Másnapra kiderült, hogy hardverhibás, amit betudtunk az én átkomnak. Erre nem vesztegetek sok szót, hardverhiba bármikor beüthet, kicserélték, oké.

Linksys WIP330: darabokban az igazi!
A cucc végülis jól néz ki, mondjuk, hogy trendi dizájn, szép színes kijelző, a hátulján a Linksys-Cisco seal, jujj de elitek vagyunk. Aztán elkezded használni és két dolgot biztos egyből észreveszel:

• kurvára melegszik;
• karcos a kijelző, mivel
• nincs övcsipesz (se hely neki a telefonon), nincs védőtok.

Wtf? Marad a zsebben hordás, és a karcolódás. Átgondolatlan dizájn.

A cucc kicsit módosított Windows Mobile oprendszert futtat. A módosítás lényege az, hogy bekapcsoláskor hülyebiztos menüben választhatod ki a környéken található WiFi-hálózatok közül a neked tetszőt – ez jó. Halkan jegyzem meg az egész technológia hátrányát: nem tudom elképzelni, hogy Curt, a CEO egy reptéren neki fog állni a telefon billentyűzetén bepötyögni az adott esetben 16 karakteres kulcsot a hálózathoz. It just won’t happen.

Persze ez is el van kúrva: az eszköz elvileg támogat WPA-t, gyakorlatilag egyszer se tudtuk WPA-val erősített hálózaton használni. Ami még nagyobb baj: szimpla nyitott, vagy WEP-es hálózatok esetében is kb. 50%-ban elveszti a hálózatot. „Connecting to Wireless Network…”, „Disconnecting…”, „Not Ready”, és ezzel el van intézve a dolog. Ilyenkor újra kell indítani az eszközt, és megtalálja a hálózatot. Nyitott hálózatra egyébként azonnal, kérdés nélkül feljelentkezik, ez jó. (Próbáltunk egyébként SIP-et konfigurálni egy Windows Mobile-t futtató, de alapvetően GSM-re tervezett okostelefonon. Na az egy rettenet, ha ilyen jön szembe, sikoltva menekülj.)

SIP-telefonról van szó, tehát be kell állítani a SIP hálózatot – na ez se Curtnek való meló. Kb. 10 mezőt kell kitölteni, szervernevek, IP-címek, portok, amik közül egészen biztos, hogy egyről se tudja az executive user még azt se, hogy mit jelentenek, nem hogy azt, hogy mire kéne állítani; és a username/password páros. Mindenre igaz az, hogy a telefon billentyűzetén beállítani hatványozott sajtreszelő-effektus.

Itt jegyzem meg, hogy a Linksys cuccnak van kis beépített webszervere, tehát ha véletlenül tudod, hogy mi az eszköz IP-címe, amit a hálón kapott (egy eldugott menüpontban megnézhető), aztán a laptopodról feljelentkezel rá, akkor megúszod a telefonbillentyűzet-experience-et, rendes billentyűzeten, a jól ismert Linksys adminfelületen is be tudod állítani a hálózatos dolgokat. Hátulütő itt is van: az adminfelület jelszava nincs benne a cucc doksijában. Neten túrva megtalálod, de megint: egy geeken kívül kinek jut eszébe egyáltalán az, hogy webes felülete van az eszköznek? Megmondom: a malicsüsz geeknek. Ha kicsit elterjednek az efféle eszközök, érdemes lesz a reptéren csinálni egy subnet scant, és a default jelszavakkal belépkedni az eszközök adminfelületére. Viccesebb emberek átállíthatnak dolgokat, de ami sokkal jobb: egy egészen egyszerű tool (pl. Behind the asterisk) segítségével még a SIP/Skype account jelszavát is ki tudod találni, és máris van egy csomó értékes információd. Ismétlem, úgy, hogy az eszköz használója valószínűleg azt se tudja, hogy van egy webszerver a kütyüben, amit a kezében tart.

És akkor a használat, avagy miért is szoptunk ennyit. Hát megmondom: azért, hogy fél napig se tudjuk használni a cuccot. Hihetetlen, de az eszköz (és ahogy olvasom, a többi Skype-ot, SIP-et használó WiFi-kütyünél is hasonló a helyzet) készenléti ideje is egy nap alatt van – még a hivatalos verzió szerint is! Ha elkezded használni (beszélsz rajta, mert telefon), olyan gyorsan merül le az akksi, hogy mi meg voltunk győződve arról, hogy már megint hardverhibás a készülék. De nem, ez így van kitalálva, és innentől marad az, hogy (kicsit sarkítva), mint egy kommandós, konnektortól konnektorig szaladgálsz az eszközzel, hogy ne merüljön le, miközben beszélsz. Sikerült tehát elérni azt, hogy mégiscsak kényelmesebb leülni a reptéren/kávézóban akárhova a laptoppal és azt használni a beszélgetéshez, mint lekuporodni a konnektor mellé, és onnan telefonálni. Lol, I say, egyenesen loille.

On the positive side, a hangminőség tökéletes, természetesen ha a hálózat ezt lehetővé teszi. (De általában azért 2006-ban lehetővé teszi. Afganisztánban meg úgysincs WiFi a reptéren.)

Van a cuccban böngésző is. Ezt csak azért említem, mert annyira szánalmas, hogy játszhatja a postban a „vicces szereplőt”. Képzeld magad elé azt, ahogy egy teljes képernyős Internet Explorer bele van téve egy 240×320-as képernyőbe. Nincs összenyomva, és felejtsd el a media: handheld CSS-direktívát is: ahogy van, kiteszi neked az oldalt, mászkálj jobbra-balra-föl-le a scrollbarral, a kurzort pedig irányítsd a négyállású navigációs gombbal – teljesen használhatatlan. Nekik legyen mondva, itt legalább van böngésző, és ha pl. Lutonon vagy, ahol egy webes felületen kell magadnak a British Telecom-tól WiFi-perceket venni magadnak, meg tudod tenni, szemben a versenytársak egy jelentős részével. Sejtem, hogy ezért hagyták benne ezt az egyébként semmire se jó IE-t.

Hát röviden ennyi, a konklúzió: a mai technológia vagy nem alkalmas WiFi telefonok gyártására, vagy vasvillával mindig elkergették a usability engineert a készülék draft meetingjeiről, vagy valamiféle világösszeesküvés szemtanúi vagyunk, amit a hagyományos GSM készülékeket gyártó multik irányítanak a háttérből. Mert hogy a jelenlegi állapot szerint a „rendes” mobiltelefonok messze a WiFi eszközök fölött állnak, az tiszta sor. Ha választani kell, hogy veszek 60 rugóért egy ilyen cuccot, vagy kiutazom Angliába egy rendes mobilelőfizetésért, ahol a roaming is valamivel kedvezőbb, nem kell mondanom, hogy melyiket választom.

Érdekességként említem, hogy a jelek szerint a Linksys se túl büszke a termékére, és ki se tette az oldalára. Azért kicsit beletúrva az oldalakba meg lehet találni: itt van.
Másik érdekesség, hogy a voip-info.org szerint készülőben van a Skype-ot is tartalmazó firmware – már a mostaniban is benne vannak a futtatáshoz szükséges konfigok, csak maga a program hiányzik.

Hogy alternatívát is kínáljak, elmondom, én mit fogok csinálni, figyedoda. Van nekem az O2-től (O2 UK, hogy pontos legyek) céges BlackBerry-m, flat fee GPRS/EDGE roaminggal. (Ez már egy olyan dolog, amit Magyarországon felejts el.) Fogom a WebMessenger Mobile for Skype klienst, és azt fogom használni. Skype-olok a BlackBerry-ről, aztán megírom, hogy milyen volt.

Ja, a BlackBerry készenléti ideje kb. 8 nap – az kb. 9-szer annyi, mint a csodálatos WiFi piac bármelyik szereplője.