A tegnap esti rabság-dugóban élmény (sikerült pont a felborult rabkocsi által generált elképesztő dugeszban üldögélnünk) jelentősen javította az egészségemet: most már úg yérzem, hogy vagyok elég jól ahhoz, hogy megint bringára üljek – bármit, csak autót ne most megint egy ideig, városban. (Na jó, nem bármit. Bringát. Tömegközlekedés továbbra sem játszik.)
Éhes is vagyok egyből, mint a farkas, ami azt vetíti előre, hogy beteszem a lencséket, aztán bringára pattanok, és (lesz ami lesz) eszem valami finomat. Lehet, hogy aztán (Lol szavaival) többszörösen kimerítem a FMCG fogalmát: gyorsan mozog majd keresztül rajtam a kaja, én meg gyorsan mozgok haza, hogy lehetőleg elejét vegyem bármilyen kellemetlenségnek…
Aztán, csak úgy blog style: egy halott szerver. SCSI RAID5 tömb – volt, mert egy héten belül két (egyébként különböző korú és típusú) vincsi halt meg benne. Ez még SATA-val is pech lenne, nem hogy SCSI-val, hát nekünk most bejött. Ráadásul a szerver beleragadt a szekrénybe, amikor próbáltuk kiszedni, vicces látvány lehetett: sokszáhmilliós szerverteremben miliós Rittal szekrényből feszegetjük ki a milliós 1U szervert – 200 forintos csavarhúzóval.