Seiko.

Hogy valami pozitívum is legyen a napban, sok-sok heti agglegényélet nyomait számoltam fel ma:

  • mosogattam (majdhogynem ütvefúróval, a sokhetes kávémaradvány kemény harcos);
  • takarítottam (a galérián is, bár felmosni nem tudtam, mert elfogyott a hozzá való lötyi);
  • mostam (ágyneműt is!);
  • udvariasan megmagyaráztam az előkerült japán alakulatnak, hogy a nagy háborúnak vége, Seiko tábornok ma már karórákat gyárt;
  • összeszedtem és kivittem a szemetet (pedig már úgy összeszoktunk a sörös- és pizzásdobozok kicsiny civilizációjával);
  • hátravan még a hűtő rendbe szedése, ami szintén különféle alternatív evolúciós próbálkozások (pl. kecskesajt-állatka, vajkrém) eltaposásával fog járni (istent játszom).

Bringafregoli még mindig nincs a helyén, most viszont jelenésem van a Promenádban, és még zuhi is!

3 hozzászólás “Seiko.” bejegyzéshez

  1. Ha penész még nem költözött az edényekbe, akkor le vagy maradva a korodbeli-hozzám képest.

  2. nincsenek edények, csak pizzásdobozok. a hűtőből viszont kiintegetnek a cuccok…

  3. Jah, ilyen volt nálunk is, főiskolán, mikor 3 hét után nekiálltunk mosogatni, aztán ahogy haladtunk lefele, egy egész gombafölddel találtkoztunk, a maradék káposzta meg megtámadott. :) (este gombapaprikást csináltunk)

    Hmm, és ki gyártja a mosógépet? :)

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.