Múltkori postomban említettem az Adagio for Strings-et, mint keresett számot. A darab egyike a mai zene kiemelkedő darabjainak, a hátán több ember is felemelkedett, de ne szaladjunk előre, jöjjön egy kis popkultúra-történelem.
Az eredeti darabot Samuel Barber amerikai zeneszerző írta, még 1938-ban – amennyire tudni lehet, sikere volt vele: a világpremiert (mert akkor már volt rádió) Arturo Toscanini vezényelte, ez a darab szólt Franklin Delano Roosevelt és John F. Kennedy temetésén is, és többször ért el előkelő helyet különféle „minden idők legszomorúbb dallama” konteszteken, már ha lehet ezt így mondani. (Az amúgy is durva track kórus által előadva még jobban odavág a depresszióba.)
Ez a darab lett aztán a Platoon (itthon Szakasz) filmzenéje, még eredeti verzióban. (Platoon fun trivia: az akkor még kiscsikó Johnny Depp alakítása állítólag annyira tetszett Oliver Stone-nak, hogy a jeleneteinek nagy részét kivágták, hogy ne homályosítsa el MartinCharlie Sheen-t.)
A sztori 1999-ben folytatódik, amikor egy William Mark Wainwright, ismertebb nevén William Orbit nevű angol úriember feldolgozza a témát és odaadja két DJ-nek, a Tsunami Records-ot alapító Ferry Corsten-nek (aki az eredménnyelszel el is viszi 2000-ben a Dancestar 2000 „best remix” díját), és André „ATB” Tannenberger-nek (ATB mix), hogy dolgozzanak vele. Az eredmény egy kislemez, ami William Orbit 2000-es Pieces in a Modern Style albumának nyitódalát tartalmazza 5 verzióban. Az említett album egyéb vonatkozásait, Satie-t, Beethoven-t, Góreckit ezen a helyen most ne is említsük, mert végképp elmenne erdőbe a post, de azt azért érdemes, hogy William Orbitot és az általa képviselt stílust azért máshonnan is ismerhetjük: Madonna Ray of Light albumának producere volt (az album 4 Grammy-t nyert), ezen kívül dolgozott a Spice Girls-szel, Mel C-vel, az All Saints-szel, és a Sugababes-szel is, nem kis kaliberről beszélünk tehát. (Persze fanyaloghatsz a fenti lista egyes tagjain, de azért azt ismerjd el, hogy sikerre vinni éppen sikerült őket. Személy szerint pl. a Sugababes-t kifejezetten jó csapatnak tartom.)
A következő állomás 2003: ezúttal egy ismert dán fiatalember, Tijs Verwest használja fel a William Orbit-féle verziót egy koncertje nyitódalaként. A srácot Tiësto néven jobban ismerjük, az általa létrhozott track pedig nagyon nagyott pukkant 2005-ben, amikor végül albumra került.
Látjuk tehát: adott egy kiindulási darab, amivel egyrészt az eredeti szerző robbantott, aztán utána még legalább három ember, nagyot. Gyönyörű. (A teljes szett itt.)
És ha idáig elolvastad, egy kis zenei feladvány egy másik Adagio-val kapcsolatban: a szerző Albinoni, előadták így is, úgy is. A kérdés: milyen popkultúra-beli vonatkozása van a műnek? A megfejtők között egy lipilee signed málnás magnumot sorsolok ki, sok sikert!
Update: Kencsuszi volt a helyes megfejtő, a The Doors volt az, akire gondoltam. Az Oliver Stone-féle film végén is felcsendül az Albinoni-féle Adagio 4/4-es átdolgozása, Jim hangjával.
A Platoonban mellesleg Charlie Sheen játszott, szerintem az Apokalipszissel kevered mert ott volt az apuka (Martin).
Az Albioni szerintem filmzene is volt, mint a Wikipediabol megtudtam a Gallipoli című II. vh-s filmé, én emlékszem magyar feldolgozására is (Talán Delhusa vagy valaki hasonló) legújabban pedig a Rollerball Super8 mixében hallottam.
jogos, tényleg Charlie volt az!
ja, j: nem talált, illetve nem erre gondoltam :)
Jim Morrison és a Doors pölö fel(vagy meg?)dolgozta és beépítette egy nótába!
Nomeg szasztok és olvasva vagytok általam is gyakran! Ha valakit érdekel… :-D
ott a pont, kencsuszi!