Hatalom a mobiltömegek kezében – bemutató.

(Elmaradt élménybeszámoló következik.)

Ez volt tehát a csütörtöki program, és szerintem jóra sikerült. PSzR ötlete, hogy egy közösségekről, webkettőről, ilyesmiről szóló könyv (Hatalom a mobiltömegek kezében) bemutatójára igazából az érintett közösségeket kell összehívni beszélgetni, nekik „hazai pályán” (bár spec. nekem mindegy, hogy T-Com, vagy T-andem), szóval ez az ötlet fényesen bevált, és végül az este azzá kerekedett, amivé a Web2.2 Sympo nem: párbeszéddé, érdekes felvetésekkel, a bullshitvattát többnyire mellőzve, megfelelően moderálva. (Értsd: nem ölte meg a moderáció a párbeszédet.) Ezért kudos PSzR-nek.

Mindig furcsának találom egyébként a „kis magyar webkettő” státuszát. Persze, VC nélkül sehol se webkettő a webkettő (meg sehol se seholse a seholse), de, ahogy Syi, a szintén most bemutatott Egyben az egész írója nagyon találóan rávilágított, a „jelenlevő közösségekben vörös posztó” T csoport támogatta ennek a könyvnek a megjelenését, és ez elég jellemző itt: a nagyok felülről építik az alulról építkező közösségeket, vagy nem is tudom hogyan mondjam. (De szerintem tudod miről beszélek: jön a Szolgáltató (helyettesítsd be, nem csak egy van) és mondja: „hmm, itt egy jó közösség, az USA-ban tök népszerű, nosza, építsünk mi is egy ilyet”. Ennek nem így kéne történnie, de hát kis ország – kis web.) Érdekes, na.

Talán az este egyik legizgalmasabb kérdése a moderálás, a trollkodás és egyéb, a közösségekben (vis à vis: a közösségi oldalakon) felmerülő kommunikációs problémák. Ez egy olyan aktuális dolog, amire igazán még odaát Omerikában sem tudtak megfelelő választ adni. A geocaching.hu gazdája, Kumin Ferenc a „csak regisztráltan” módszerben hisz, némileg bezárva ezzel a közösséget, viszont többé-kevésbé biztosítva, hogy tényleg csak a „haveri kör” szóljon bele a vitába. Ez egy olyan csoportnál, mint a geocaching.hu, működhet is, de a teljesen nyílt közösségek (szinte kényszerből) szeretik ezt a lehetőséget csak végszükség esetére tartogatni: mindenkinek meg kell adni a jogot, hogy beleszóljon a vitába, minden más visszaélésekre, ergo az érzékelhető kollektív vélemény torzulására teremt lehetőséget.
Ninja ezzel szemben a teljes nyíltság, a community moderation híve: a közösség (a közösség) legyen az, aki kivet magából valakit, ha az rászolgál. Példaként a Wikipediát hozta fel, ami sajnos pont egy rossz példa, lévén, hogy ők is (fizetett? erre nem találtam utalást) szerkesztőkkel (Wikipedia Administrators) túrják a tartalmukat, trollok és egyéb férgek után kutatva.
A FOSS közösségekben az ilyen problémákat rendszerint egy BDFL „tartásával” oldják meg: Linus, RMS, Mark Shuttleworth, mind BDFL-ek, és ez az a modell, ami a Critical Mass (már csak 15 nap!) mögött is működik. Ha nincs, aki felvállaljon döntéseket (időnként akár a pillanatban kényelmetlennek tűnőket is), a rendszer anarchiába torkollik, de legalábbis nem lesz produktív. Más oldalról, de ugyanerre jutott Ian Murdock is, pont két hete írtam róla. (Community moderation témakörben még jó próbálkozás a Slashdot, ahol nem kimoderálásról van szó, hanem threshold-alapú kommentböngészésről, de egyrészt ez is korlátozott eredményességgel működik, másrészt tök másra való.)

Én továbbra is hiszem, hogy a CM esetében (mivel a fizetett szerkesztőhad — mivel egyáltalán nincs a közösségnek pénze — nem pálya) a BDFL megoldás működhet, persze nem Kükünek kell végigtúrnia az összes kommentet (szerintem élő ember nem lenne erre képes már a CM site-on se), de ha valaki rámutat a trollra, könnyű a dolga (haha: könyen dumálok én), egyértelmű dolgok ezek. (Linus esetében egyébként egy csapat „Lieutenant” (pl. Theodore Ts’o, Marcello Tosatti, Alan Cox) és azok subtree-i végzik az előszűrést.) Mint kiderült, d4m4g3 az ld50.hu-tól szintén a BDFL-jellegű megoldás mellett áll: náluk önkéntes jóságosdiktátorok vannak, aztán időnként, mint most nemrég is, egynek-egynek elpattan az agya a sok emberi butaságtól, amivel az ember moderálás közben találkozik, és kilép.

A könyvről (itt csak a Mobiltömegekről tudok beszélni, csak azt olvastam) röviden annyit, hogy érdemes elolvasni, és hogy a nagy része CC licensz alatt letölthető. Több helyen felmerül benne a peer production fogalma, még ha ezt mondjuk 2001-ben nem is hívták így. Érdekes látni (olvasni) Edward Castronova lelkesedését 2001-ben, hogy 400.000 ember hogy alkot közgazdaságilag rendes társadalomnak tekinthető egységet az Everquest MMORPG-ben, hogy határozható meg a GNP per capita, és a gazdaság thrgoughputja. (Aztán elgondolkodni azon, hogy mi lehet a helyzet most, mondjuk a WoW-ban, így 10 millió felhasználó környékén.) Kumin Ferenc Baja-cikke (hogy itt is megvédjem) fontos, mert látszik belőle az alapvető célkitűzés: szerveződj! A hatalomnak ugyanis, lehetsz akármennyire szervezett és segítőkész, nem fog akaródzni tenni az ügyedben. Kezdd meg, segíts neki, csináld meg, amit meg lehet kormányzat nélkül. Tedd jobbá a saját élőhelyed.

És ami nem letölthető, de az egész könyvet érdemes miatta megvenni, az Howard Rheingold tanulmánya: „Smart mobs: hatalom a mobiltömegek kezében”. A faszi 2002-ben megpendítette a WearComp egy lehetséges jövőbeni használatát, a folyamatos online videostreamet (mintha Justin személyében pont ma látnánk ebből hype-ot teremni), ennek kísérlete képpen belecsöppentek egy torontoi tüntetésbe és (akkori kezdetleges módszerekkel) végigközvetítették a neten, kvázi megelőlegezte a 2005-ös londoni terrortámadás körüli paradigmaváltást (kedvenc webkettes hasonlatom a 9/11 és a London Bombings közvetítése közti óriási különbség), és megpendítette a Mesh networking-et, amit akkor már használt az amerikai sereg, de mi főleg az OLPC projektből ismerjük. Mondom, mindezt 2002-ben, lebilincselő stílusban, de tényleg. És persze a peer production, de ez már (lévén a cikk a könyv utolsója) nem újdonság az olvasónak, főleg 2007-ben.