Miro. (Nem a festő.)

Mostanában rászoktam, hogy TED Talks és Google Tech Talks videókat nézek munka után (illeve időnként inkább hallgatok munka közben). Linkek innen-onnan, érdekes cuccokat ismer meg az ember. Időről időre még a Diggnationt is meg-megnézem, a két srác mosolyt csal az arcomra. (A július 5-ei adás pl. hollarious, lol!)

Másik szál: régebben feltelepítettem a Democracy Playert. Szabad szoftver (konkrétan GPL licenszelésű), talán az internet tévé megnevezés áll közel hozzá? (Az.) A lényege (bár ezt nyilván mindenki vágja), hogy video „csatornákat” tudsz nézni rajta, beépítve a feedkezelés, beépítve a video player, a te dolgod csak az, hogy kiválaszd és lejátszd a „műsort”, mint a tévében, illetve inkább mint egy (Magyarországon rettenetesen elterjedt) TiVo-val. Az ötlet nagyon jó, de akkoriban többek között egy full Mozilla suite-ot akart az Ubuntu csomag (még Edgy-ben) lerántani, pedig én már áttértem Firefoxra, így az élmény a keményvonalasságom áldozata lett, és végül a Democracy Playert leszedtem.

Így is volt ez egészen múlt hét végéig (szombatig, azt hiszem), amikor is égető szükségét éreztük Jullal, hogy állatokat nézzünk a tévében – tudod, Spektrumtévé, NatGeo, ilyesmi. Mivel viszont a 32″ tévén ilyesmi adás (és ami azt illeti, a DVD-n kívül semmilyen) nem jön be, feltettem először a Democracy Playert (most már nem kell neki Mozilla!), aztán a „gyerekét”, a Miro-t. A Miro jelenleg az Ubuntunak (Feisty) hivatalosan nem része, de a hivatalos Miro repo-ból (APT forrás is van) könnyedén fel lehet zúzni. XULRunnert használ, gondolom ez az oka, hogy a teljes firefox-dev, 24 megányi szar jön vele, de hé, 2007 van, 120 gigás vincsi van a laptopomban, kit érdekel 24 mega, amíg nem akar a default böngészőm és levelezőm lenni? Úgyhogy a Miro maradt, és használom is.

Alapkiszerelésben tudja a TED Talks-t, és a teljesen átláthatóan (de hát ez természetes) struktúrált Miro Guide-ban könnyen megtaláltam a Google Tech Talks-t, a Diggnationt, és az akut problémára a megoldást, az állatos feedeket. Néztünk National Geographic-ot (két feeddel is indulnak), és egy kis Eisbär Knut (tudod, a kis német jegesmaci) tévét.

Az interface egyszerű és jó: bal oldalon a feedek, a feed címek mellett az új műsorok kékkel és a letöltött műsorok zölddel (be tudod állítani, hogy milyen policy alapján töltsön le, simán beállítható pl. az, hogy háttérben folyamatosan frissüljön – na ez az, amit én nem állítottam be), ctrl+f teljes képernyőbe viszi az éppen lejátszott videót, alul keresés, semmi extra, pont ami kell, nem több.

Jó pont: Linux alatt Xine motort használ a lejátszáshoz, ami az én gagyi-on-purpose laptopomon sem szaggat még HD feedek nézése közben sem.

Rossz pont: az Ubuntu verzió gyakran szakad össze, de a szoftver annyira jó amúgy, hogy lehet hogy jó fiú leszek és küldök proper bugreportot a fejlesztőknek. (És jó pont a rossz pontban: ha videónézés közben szakad rád a szoftver, megjegyzi a video állását, így következő indításkor pontosan onat indítod el a lejátszást, ahol abbahagytad!)

Amit pedig még ki kell ismernem, illetve várom a featúrát: sorozatokat akarok nézni rajta. IT Crowd, House, ezek legalább legyenek ott, ne kelljen már állandóan levare odaülnöm a tévé elé! Mozifilmekért pedig talán még fizetnék is valamicskét, persze annak szem előtt tartásával, hogy azért a laptopkijelző nem egy moziváaszon.

Bottom line: a Miro egy baromi jó kis alkalmazás, tévé nélküli kicsi életemben a tévéhez legközelebb álló média (-um), és ezt nem is sajnálom, mert pont azt nézem meg, amit akarok. Jelenleg a policy napi max. 1 video, amit munka után levezetésképpen megnézhetek, vagy közben meghallgathatok. (De persze ez még változhat.)

De azért az On Dating feedet defaultként befűzni kicsit erős, lol!