Mozi: John Rambo.

Először is: premierfilmre is simán igaz, hogy matinéelőadásra kell menni. Tegnap, tehát premiernapon 18:30-kor kb. 50-en voltunk a Mammutban, a Rambo eredeti szöveges előadásán. How kewl iz dat.

A film: jó. Komolyan, a Rocky Balboa és ez után abszolút minden elismerésem Stallonénak, egyszerűen csak mindkét esetben megmutatta, hogy hogy kell élvezetes filmet csinálni. Persze a Rambo üzenete (ha egy burmás akciófilm esetén lehet ilyenről beszélni) más, mint a Rocky-é: a vén fasz persze itt is vén fasz, de nem az öregséget hangsúlyozza minden mozdulata, hanem azt, hogy még most is gondolkodás nélkül szétrúgja bárkinek a seggesét, mert ő a warrior. Itt nem agonizálás folyik, hanem Rambo még egyszer utoljára bepöccen, megöl kb. 250 milliárd ellenséget (naturalisztikus jelenetek!), a kis lelkészcsaj 2 mondattal eléri, hogy a gyilkolászás után hazamenjen végre (képzeld mi lett volna, ha egyből Vietnam után megmondják neki a tutit), és végre megnyugtatóan lezáródik a sorozat. Stallone hangja továbbra is üt, de nem pofázza szét a cselekményt: 20-nál több mondata biztos nincs, ha pontos számot kéne tippelni, 11-et mondanék, az viszont megmondja a frankót mindig.

Simán megér egy jegyet, must-see.