A névvel sose fogok megbarátkozni, és valószínűleg a Firefox 3-hoz is idő kell, de alapvetően flawless victory: tegnap óta Harry Hardon a házban. Miután a telepítő bekérte a nevemet meg ilyesmit, elvonultam mosogatni, időnként rá-rápillantva a monitorra, hogy kell-e neki valami, illetve versenyszellemből: vajon el tudok-e mosogatni annyi idő alatt, amíg egy Hardy feltelepül?
Először a poharakat és a bögréket mostam el, hogy ne legyenek zsírosak a később tűz alá vett tepsitől és tányéroktól. Közben kisebb problémákba ütköztem, mert (bevallom) eléggé teli volt a mosogató, ezért kétszer is sikerült kilötybölni a vizet belőle, mindenki ismeri a megszokott, nedves érzést középtájon.
Ezután kezelésbe vettem a Habitat tányérokat, ezeket imádjuk bár, de nehéz kezelni őket, mert nagyok, nehezek és amorfak; főleg a mélytányérokon nincs fogás. (Csak a tegnap esti maradéka, haha!) De átverekedtem magam ezen az akadályon is, következhettek a kelengye részét képező jó öreg zománcos tányérok, sima ügy.
Az installer itt váltott a letöltött csomagok telepítésébe/replace-elésébe, percek kérdése volt a befejezés!
A nagy kihívás itt következett: a tepsi. Már nem is tudom, mi sült benne – talán valami sajtos-spárgás megoldás? Mindenesetre több napi ázás után is volt mit kapirgálni róla.
Még letöröltem a kiment vizet, és kész voltam! A telepítő még 2 percet kért. Nyertem!
De nem!
A tegnap esti kalciumos pohár, és egy teásbögre is szanaszét maradt a lakásban, ezeket csak most vettem észre – állhattam neki megint, minden reményem elúszott, feladtam – a Hardy telepítő lenyomott.
Beállítottam viszont pár 1337 dolgot Compizban (I am its biatch now), de erről máskor – az APEH nem vár.