A közelmúltban három olyan filmet is befogadtunk, amik a maguk szintjén (kövezzetek meg) jók: You Don’t Mess with the Zohan (olcsó humor, de működik), még korábban a Superbad (a legjobb american pie kategória), Dodgeball (olcsó humor, de majdnem annyira működik, mint a Zohan). (Kakukktojásként pedig megnéztük a The Jason StaBank Job-ot.)
Én állítom, hogy ezek a filmek betöltik a szerepüket, az pedig eleve szimpatikus, amikor egy társ-forgatókönyvíró úgy kezdi a mondatát, hogy „I hate to admit it, but the movie has a message”. Szóval Superbad, Zohan, Dodgeball, ebben a sorrendben, ha csak egy egyszerű agymosásra vágysz, gondolatébresztés garantáltan kizárva.
nem kell azt szégyellni.