Den Haag, London.

Adós vagyok (főleg magamnak) egy legalább for the record szintű loggal a füldugulásról és okairól.

Szóval: Dec 2-3 Den Haag, f2f meeting az északi tenger partján. Itt kezdődik a nemalvás habitusa: 2-án kb. 4 óra alvás után repülés, pedig (még mindig!) nem tartom magam egészségesnek, köhögés, meg ilyesmi. (Ááá, még ezzel is tartozom magamnak. Na mindegy.)

Itt jegyzem meg, hogy voltam Amszterdamban is: fél órát. (De lehet, hogy túlzok.) Kurvahideg, sok csatorna, metsző szél, a végén már ilyen jégdara is, forró kávé és szendvics (mert a hollandoknál, reportedly, kaja nincs, csak szendvics) — kicsit olyasmi érzés, mint a Snatch-ben az USA->UK utazós szekvencia, kurvagyorsan léptünk tovább a Hágába, onnantól pedig csak taxi. Láttam egy házat, ami elgörbült, az vicces volt. Hágában hasonló idő, köd, eső, korai sötétedés, észak.

A f2f jellegzetessége, hogy közben nincs nagy alvás, de pihenés se: 3-án reggel 6-os kelés (kevés alvás után), egésznapos pörgés után késő este hazaesés, ágybakerülés éjfél után. A landoláskor az eufemizálón csak telített arcüregeknek nevezett jelengés miatt eldugult az egyik fülem (aztán 6-án rádugult), ez ma du. 2 körül, egy óvatlan ásítás közben dugult ki VÉGRE.

Hága turisztikai szempontból nem hagyott (nem hagyhatott, mert dolgozás volt) mély nyomokat. Vicces keresztültaxizni a városon úgy, hogy a taxis közben mutogat jobbra-balra: Europol, holland parlament, a királyi pár egyik lakhelye, nagykövetségek, hágai nemzetközi törvényszék, stb. Illetve az NH hoteles logoja fejjel lefelé olvasva HU, éljen, és a tenger szép és halásznak rajta.

Szóval 4-én hajnali 4-es keléssel irány London, ezúttal családilag: Eddie Izzard showját (Stripped) néztük a Wembley Arena-ban. Vicces, hogy 2009 decemberben Londonig kell repülnünk, hogy napsütést lássunk. Meg madarakat meg mókusokat a Hyde Parkban (kötelező elem, soup of the day a Big Pond partján, meg tea), szóval mókusokat, akik ráugranak a nadrágodra, amitől aztán meglepődnek. Lovak, futók.

(Full gallery erre.)

Eddie Izzard állat volt, mint mindig, az esemény előtt és a szünetben kétoldalt 1-1 db. kb. 8×12 méteres kijelzőn @eddieizzard Twitter feedje megy, élőben — lehetett üzengetni az Arena népének. Kell-e mondanom, hogy a be- és kiengedés gördülékenyen ment annak ellenére, hogy a Wembley Arenába kb. belefér a Budapest Sportaréna (az Arena ugyebár a Wembley Stadium melletti kisebb aréna, kb. mint a Syma csarnok a BS-nek), és hogy természetesen gyakorlatilag teltház volt… Ami ennél is jobb: az utazás előtt pár nappal kaptunk egy emailt a szervezőktől, hogy bizonyos, Wembley-hez közlekedő metrók felújítás miatt ezen a hétvégén nem üzemelnek, és hogy ezt és ezt a vonatot érdemes cserébe elkapni, az utazás ennyi is ennyi ideig fog tartani… Kíváncsi leszek, mikor lesz itthon ilyen. Első lépésnek megtenné az is, ha a BKV indítana egy extra szerelvényt azokon a napokon, amikor tudvalevőleg teltházas esemény van a BS-ben… De ne szaladjunk évekkel előre.

Szóval Eddie Izzard állat (by the way, ma este Kevin Spacey mellett lépett fel az Old Vic Theaterben, ahol szintén volt már szerencsénk, valamikor 2 éve), a nap süt, szombaton végre kialhattam magam (pénteken egy rövid délutáni pihenőt leszámítva 22 órát voltam talpon, sose tudtam, hogy lázas vagyok vagy csak álmos, not good), láttunk valami zöld tüntetést (koppenhágai klímakonferencia apropóján), ahol több tízezer ember volt, belváros (parlamenttől kb. a London Eye-ig) lezárva, van hova fejlődni. Somerset House jégpálya szép, de kanyarban nincs a városligetihez képest (se méretben, se szépségben), legyünk büszkék! Ezen kívül Natural History Museum, National Geographical Society (gyönyörű épület és fair trade vásár), aztán haza (szintén éjjel, és szintén füldugulással, unfamous 2 napos).

Dióhéjban ennyi.