Van ugye ez a végtelenmajom-tétel (kifejtve: a végtelen sok majom és írógép tétele, angolul Infinite Monkey Theorem), melynek értelmében
ha adott valamilyen előre rögzített szöveg, és egy majom véletlenszerűen ütögeti egy írógép billentyűit, akkor majdnem biztos, hogy előbb-utóbb ezt az adott szöveget is leírja – még ha az olyan összetett és értelmes is, mint pl. William Shakespeare teljes életműve.
Érdekes, eddig csak elméleti síkon érthető és értelmezhető felvetés. Nos, egy pihent úriember, Jesse Anderson jóvoltából most már mint bizonyított tételként hivatkozhatunk rá.
Jesse nem volt rest, és bár persze végtelen majom nem állt rendelkezésére, megfelelelően tudta modellezni a helyzetet:
- fogott pármillió virtuális majmot (courtesy of Amazon EC2, Hadoop, Ubuntu Linux);
- virtuális kezük ügyébe virtuális írógépeket adott (vagyis egy programot, ami A és Z között random ASCII karaktereket nyomkodott);
- az eredményt pedig folyamatosan összevetette a Project Gutenberg teljes Shakespeare adatbázisával;
- és várt;
Ez azt jelenti, hogy ha az egyik majom dob egy szót vagy mondatot a másik meg egy másikat és abból össze lehet rakni két mondatot ami valahol stimmel egy műbe akkor az pontot ér vagy csak az ha az egyik random majom végigdarálja az egész művet ától-cettig?
A faszi blogjából kiderül h itt kurvára nem az eredeti elméletet modellezte.
Ha a véletlen mintában talál 9 karakternyi egyezést Shakespeare művéből, akkor azt már feljegyzi találatként. Jó kis délutáni projekt, nem több.
Ajánlott olvasmány a linkelt Wiki oldal Valószínűségek fejezete.
No de hát ez a másodfajú démon, az meg már réges-rég létezik:
http://grin.hu/funtxt/scifi/kiberi.html
Azért mielőtt nekivág valaki kicsinykét érdemes a lehetséges eseteket megsaccolni :-)