Raspberry Pi alapú médiacenter RaspBMC-vel.

Nagymértékben kedvenc, és kismértékben kálvária nálam az XBMC. Kedvenc, mert nagyon jól összerakott médiacenter szoftver, az Android után talán a legjobb példa arra, amikor egy nyílt forrású célszoftver a saját ipari szegmensében a csúcs. És kálvária, mert bár a szoftver szuper, eddig nem sikerült teljesen csöndes médiacentert összeraknom köré, mindig volt egy táp, egy ventillátor, ami ha mégoly halkan is, de rontotta az élményt.

Talán eddig.

Most ugyanis Gábor kolléga jóvoltából kipóróbálásra nálam jár egy Raspberry Pi, tudod, a kis 50 dolláros ARM alapú számítógép, én pedig kipróbálásként rátelepítettem egy Raspbmc-t, az XBMC Raspberry Pi-re optimalitált verzióját.

Intel out, ARM in?

Első blikkre az látszik, hogy eddig ott csesztem el, hogy Intel architektúrában gondolkoztam. Az Intel ideje lejárt, szerverbe még egy ideig jó, de szinte minden másra ott az ARM, a kis energiafogyasztású, ergo nem melegedő, ergo csöndes, és emellett elfogadható teljesítményt nyújtó alternatív platform. Alternatív, mondom, de igazából ez a mainstream, az Intel az alternatív: a Qualcomm piaci értéke nagyobb, mint az Intelé, és a „hagyományos” PC ipar csillaga erősen hátrányban van a tipikusan ARM alapú mobil ökoszisztémával szemben. (Márpedig amikor egy csillag hátrányban van!…) Szóval ARM.

Budget ARM: Raspberry Pi

Az egyre nagyobb ARM seregen belül a Raspberry Pi egy érdekes állat. Mindenekelőtt: olcsó. 25-40 dollár körül van (modelltől függően), persze ezért tényleg csak azt kapod, amire szükség van:

• 700 MHz-es Broadcom SoC
• 256 MB RAM
• Ethernet port
• 2 USB port
• HDMI, RCA video, audio out
• SD kártya slot az oprendszernek

És az egész kócerájt egy 700 mAh-s microUSB-n keresztül látod el árammal. Ennyi pénzért persze se ház, se semmi, de minek is.

Látod te is, hogy itt nem a legújabb négymagos Qualcomm S4Pro-ról van szó (vicces lesz ezt a cikket egy év múlva visszaolvasni: „S4Pro? mit hozod fel azt a belépőszintű procit?”): a Raspberry Pi kifejezetten minimál, a cél az volt, hogy még éppen elfogadható teljesítményt kapj a lehető legkevesebb pénzért. És lássuk be, 35 dollár nem nagy pénz egy számítógépért. Alapból támogatja a Debian és az Arch Linux, és ez több, mint elég. Ubuntu, Android egyelőre nem, de nyilván idő kérdése.

Raspbmc-t a Pi-re!

És akkor a lényeg: hogyan lesz ebből médiacenter? Itt most összevonom a hardvert és a szoftvert, mert mindkettő pofonegyszerű, de fontos.

Először is építsük meg a cuccot. Nálam kellett hozzá

• a Raspberry Pi (doh)
• egy SD kártya: nálam 2 GB-os, ez ahogy elnéztem kb. a minimum (lásd később)
• egy HDMI kábel, mert nem volt otthon, ha jól emlékszem, 3000 forint körül volt
• egy 2A-es „powered” („áramosított?”) USB HUB úgy kb. 6000 forintért, és itt álljunk meg egy szóra: a Raspberry Pi 700 mAh-t szeret enni, ez kb. 550 mAh-val több, mint a gagyi microUSB töltő, amit a telefonodhoz kapsz. Ha még esetleg külső vincsit is kötnél rá, aminek nincs saját tápja (2.5″-os notebookvincsi, ami USB-ből akarna áramot enni), akkor pláne kell az a HUB.
• És végül egy külső USB vincsi, a notebook formátumot csak a csöndessége miatt favorizálom; és persze nem is kötelező, hálózatról is lehet filmet nézni.

Nálam a setup elég eklektikusra sikeredett, ha véglegesedik, majd beteszem az egészet egy fiókba, ott is összevissza, de legalább nem látszik.

Most pedig tegyük rá a Raspbmc-t!

Nem ördöngősség:

• Raspbmc image letölt innen;
• dd segítségével image kiír SD kártya;
• SD kártya Raspberry Pi-be behelyez;
• ethernet kábel Raspberry Pi-be behelyez;
• Raspberry Pi elindít, on screen utasítások (Debian telepítő jellegű, de annál egyszerűbb telepítő) végigkövet;
• rendszer elindít; örül.

Mindenestül szerintem kb. 40 perc volt az install, következő induláskor már az XBMC felülete fogadott. Hear, hear!

Itt jegyzem meg, hogy az OpenELEC (egy alternatív XBMC build) is telepíthető Raspberry Pi-re, én mégis maradtam a RaspBMC-nél: bár az OpenELEC pár százalékkal kevesebb CPU-t eszik a spéci build mivolt miatt, nekem a Debian egy könnyebben használható környezetet ígért. És itt tegyünk említést az XBian-ról, a harmadik alternatíváról, ami a tesztek alapján kicsit talán bloated, viszont szintén Debian — again, nekem maradt a RaspBMC, mint arany középút. (Az XBMC Wikiben egyébként van egy összefoglaló a RPi-re optimalizált XBMC buildekről.)

A boldogságsüti: miért kurvajó a Raspbmc?

• Egyrészt állítólag 1080p filmet is lejátszik — ezt még tesztelnem kell. 720p-t biztosan.
• Nagyon tetszik, ahogy belenyúltak az XBMC-be: mivel tudták, hogy az ember tipikusan nem billentyűzetről vezérli majd, írtak egy kis XBMC-be ágyazódó programot a fontosabb rendszerbeállítások (pl. hálózat) beállításához – persze 100% alapbeállításokkal is használható a cucc, de én pl. szerettem volna statikus címet adni neki a lokálhálón.
• Az egész kóceráj alatt pedig egy viszonylag tiszta Debian ketyeg — én persze egyből felhúztam egy SSH szervert, Transmission-daemon-t, meg egy NFS share-t, mert miért ne. (Az NFS-t végül nem használtam.)

A feketeleves: miért nem jó a Raspbmc?

Nos, főleg a sebesség, általános performancia miatt, és itt nem arról a 3%-ról besézlek, amennyivel az OpenELEC gyorsabb lenne (lásd följebb) — ott is ugyanezek a problémák merültek föl.

• Nálunk alapfunkcionalitás a telefonról, Youtube-ról XBMC-re küldött Barbapapa (meg, irgalom atyja, ne hagyj el, a Bogyó és Babóca). RaspBMC-n kb. 20-30 másodperc bufferelés árán sikerül elindítani a videót, ha pedig a videó kellően hosszú, egyáltalán nem indul.
• Talán performancia miatt, de a Transmission-daemon (amit persze egyből telepíteni kellett) nem volt hajlandó letölteni semmit. Nem világos, miért: nem helypara (hiszen külső vincsire volt konfigurálva), az error unknown volt.

Ezen kívül ott van még az az áthidalható probléma, hogy külső DVD lejátszó híján, well, nem tudunk DVD-t lejátszani — külső lejátszót persze lehet venni, de extra befektetés, stb.

Verdikt egyelőre

Bármennyire is fáj, nekem jelenleg túl nagy kompromisszumnak tűnik a Raspberry Pi. A csöndért cserébe fel kell adni az általános pattanósságot, a könnyű bővíthetőséget, és még pár funkciót is. Itt jegyzek meg pár dolgot:

• A csönd nagyon erős érv! Hajlandó lennék feladni érte ezt-azt. A mostani áldozatok viszont túl nagynak tűnnek.
• A bővíthetőség nyilván szubjektív probléma: ha már van egy DVD lejátszó, ha az összes DVD be van grabbelve ISO-ba, és még pár „ha” esetén nem probléma.

Szóval egyelőre valószínűleg nogo. Teljesen egyértelmű viszont, hogy ez (már ti. az ARM alapú médiacenter) a jövő: még pár MHz (már jön az Exynos 4 alapú Raspberry Pi alternatíva), még egy főverzió a RaspBMC-ből, és szerintem ott vagyunk — ez pedig nagyjából fél éven belül bekövetkezik.

Én mindenesetre még mindig nagyon erősen gondolkozom, hogy feladok-e sebességet a csöndért, illetve nem szedem szét azonnal a setupot, futok még pár kört. Ha megszokható, átállok.