A Budapest-Amszterdam autóút kb. 1400 km. Kicsit kevesebb (attól függően honnan indulsz). Háztól házig autópálya, sőt, Németországban végig a 3-as autópályán (E56) jössz, úgyhogy tök egyszerű. A „háztól házig”-ot meg persze értsd úgy, hogy Magyarországon valahogy felhajtasz, Amszterdamban meg le. (Történetesen nekem 5 km van Amszterdamban ami nem autópálya. És hajnali fél 3-kor ott sem volt túl erős a forgalom.)
Elég halmozottan hátrányos helyzetű kisgyerek voltam: az Erdész ugyebár gyengélkedik, kihagyogat a gyújtás (pár más dolog mellett) — mivel ezt a nyűgöt sikerült kb. 1 héttel az utazás előtt (és pár nappal karácsony előtt) kifejlesztenie, esélytelen volt ránézetni szerelővel. Megpróbáltuk ODB-II-vel kiolvasni a hibakódokat belőle (sikertelenül), illetve a három Lippai az ősi módszerrel (nyitott motorháztető fölött a fejünket vakarjuk) megpróbálta megvajákolni (szintén sikertelenül). Úgyhogy úgy maradt, és végül így hozott ki — mert kihozott! (Meg is dícsértem érte külön.) Mindez úgy nézett ki, hogy lejtőn felfele 4-esben 90 volt a max (az 5-öst szádra ne vedd), síkon ötösben 110. Lejtőn akár 120 is. Afölött köhögött és dohogott. Az első holland útja a szerelőhöz lesz.
Aztán bár a Magyarországra behirdetett Day After Tomorrow jelenségből természetesen semmi nem lett, azért Ausztriában bekaptam egy jóféle hózáport — nem volt annyira durva, de 60-nál többel nem lehetett menni (60-nal hármasban). Ez nem volt hosszú, az út túlnyomó része száraz volt és haladós (no kamionok, no forgalom)… egészen Hollandiáig, ahol elkapott először egy kiadós hóvihar, aztán belefutottam egy glattjeges autópályaszakaszba. Na de ezt is megúsztuk, minden jó ha a vége „yo”.
Kb. reggel 9-kor indultam (give or take), és 2:30 körül érkeztem. 5 megállásom volt, ebből három tankolás (teljes útiköltség ha jól számolom 170 EUR körül, sokkal kevesebb mint amire számítottam), és csak az egyik megállás volt több 5 percnél, amikor vacsorára megettem egy bratwurst. Az se volt több mint 20 perc. A többi meg harc az elemekkel, azok között is legfőképp a tűzzel (aka. gyújtás). Szóval nettó kb. 17 óra vezetés szinte egyhuzamban. Don’t try this at home.
De azért továbbra is imádok vezetni, így is. Eltekintve az első németországi kaptatótól ahol azt hittem hogy most fog alattam beszarni az egész kóceráj, nálam nem sok jobb szórakozás létezik, mint éjszaka krúzolni az autópályán, miközben megy a drive no evil playlist, mondjuk a Miami Vice Crockett Theme, vagy egy Kistehén féle Ezt is elviszem, ami azt hiszem a közelmúlt emigráns magyarjainak valamiféle himnusza (vagy csak nekem?)
Most már csak azt kéne megálmodnom, hogy hova tettem a fogkefémet.
(Update: odaát az androidportal.hu-n írtam a Nokia HERE Beta-ról, amit navigációra használtam — megelégedéssel.)