Van nekem egy beszélgetős nénim Muiderbergben (ejtsd: „mauderberghkghkghkkhgh”). A kezelésem része (úgynevezett Simonton terápia), „health plan”-t, anger managementet, ilyesmit csinálunk vele, pár hetente. Szeretek Muiderbergbe járni, végtelenül békés kisváros, régi holland házikók, kerítés nélküli kertek, helyes kis ősfás park, van saját tópartja egy jó kis kávézóval és szeles időben (szóval szinte mindig) windsurferekkel, kite surferekkel.
Szóval ilyen Muiderberg; sokat elmond a városkáról, hogy a fő emlékművet V. Floris, Hollandia és Zeeland grófja emlékére emelték, aki 1296-ban itt halálozott el sajnálatosan (és sajátosan, de ez egy másik történet). (Az emlékmű egyébként egy kb. másfél méter magas szikla — ezzel valószínűleg Hollandia fontosabb magaslatai közé tartozik.)
A Muiderbergbe vezető úton viszont már az első kezelésre tartva feltűntek ezek:
Először második világháborús német bunkereknek gondoltam őket, de nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mégse azok.
Miért építenének a németek Amszterdamtól délre védvonalat, ahelyett, hogy mondjuk a tengerpartot védik (amit védtek is, ugye, lásd Atlanti fal — egyszer írok majd arról is), vagy, szintén valamivel logikusabban, Amszerdamot, mondjuk egy nyugati védvonal által. Elég butaság védeni a holland vidéket az elfoglalt Amszerdam ellen, nem igaz? Szóval kutatni kezdtem.
Nem csigázom tovább a kedélyeket, ez nem német képződmény, és nem is II. világháború, hanem egy „P-Kazemat” (más néven „Groepsschuilplaats Type P”, vagy szimplán „Piramide„), és a Nieuwe (Hollandse) Waterlinie része, a Nieuwe Waterlinie pedig hollandok fő védvonala volt kicsit több, mint 100 éven át, kb. olyan, mint a franciák Maginot-vonala. (Kb. annyi haszna is volt.)
A Hollandse Waterlinie története a németalföldi szabadságharc, másik nevén nyolcvanéves háború környékén kezdődik. (Látható, hogy a holland már akkor is pedáns nép volt: a nyolcvanéves háború tényleg 80 évig tartott, szemben pl. a százéves háborúval, ami a résztvevő franciák és angolok pontosságra való igényét tükrözendő 116 évig dúlt.) Ekkor, pl. Leiden ostrománál képeztek a hollandok védvonalat a városok körüli területek elárasztásával (egyszerűen átvágták a tengeri gátakat és hagyták hogy a tenger betörjön) — mindenki azzal védekezik, amije van, ugye, hát a hollandoknak vize van. A trükk bejött, Leident nem sikerült elfoglalnia a spanyoloknak. (Igaz, a három hónapos ostrom a leidenieket is megviselte, mert kifogyott a barbecue-kból a szén és a közértekben se lehetett kapni előre csomagolt brikettet, egyszóval éheztek.)
Nos, erre és hasonló tapasztalatokra támaszkodva jött létre a Waterlinie 1.0, az Oude Waterlinie (amit persze akkor még nem hívtak Oude-nek), a 17. században. Az elgondolás pofonegyszerű: szükség esetén 40 centi körüli mélységben elárasztani egy egybefüggő területet. (Kb. 3 hét alatt.) Ezen hadsereg már nem tud átkelni, flotta pedig még nem.
(Gondoljuk el, kb. így kellett volna átkelni az elöntött Waterlinie-n :
Ez nyilván egyáltalán nem optimális átkelési mód, bekoszolódnak a lovak, a katonák csizmája (és talán a nadrágja is!) vizes lesz és amikor leugranak a lóról, ilyen vicces „szplötty” hangot fog kiadni, ráadásul ha netán aszfaltkrétával akarnának ugróiskolát rajzolni az útra hogy ne unatkozzanak, hát, az is felejtős ugye.)
Az Oude Waterlinie egyébként még hasznos volt: 1672-ben, a francia-holland háborúban, meglehetősen szorult helyzetben, a hollandok bevetették a Waterlinie-t, amivel sikerült elkerülniük, hogy XIV. Lajos csapatai teljes vereséget mérjenek rájuk. Sajnos 1672 telén az elárasztott területeken befagyott a víz, úgyhogy a francia csapatok elérték Hágát, szerencsére ezen a ponton viszont jött a jóidő, úgyhogy a franciák ráfáztak, és végül nem tudták elfoglalni Hágát. (A francia-holland háború, meg ha már itt tartunk, a nyolcvanéves háború is sokkal nagyobb téma, és nagyon érdekes is, érdemes utánaolvasni.)
1815-től, a Holland Egyesült Királyság létrejöttétől a védvonal erős korszerűsítésen esett át, pl. belefoglalták Utrecht-et is, és új, modernebb erődöket építettek.
A második világháború előtt aztán felismerve hogy a korábbi téglaerődök és földsáncok már nem érnek túl sokat a kor tüzérsége ellen, a védvonalat elkezdték felokosítani a fent is látható kis betonbunkerekkel. Az eredetileg tervezett 700 Type P-nek végül csak a töredéke épült meg, mert a védelem fókusza (többek között politikai okokból) eggyel keletebbre, az utrechti dombsághoz épített Grebbelinie erődrendszerre tevődött át.
Fun fact: mivel a bunkerekből és erődítményekből ki is kellett látni (és nem utolsósorban kilőni), törvényben szabályozták, hogy a nagyobb építmények körül bizonyos méretű körben (építménytől függően 300-600-1000 méter) tilos építkezni.
Sajnos eddigre már a fix védvonal, mint koncepció bukott meg: a németek ejtőernyős alakulatokkal 1940 május 10-ével kezdődően elfoglaltak több, a védvonal mögött levő stratégiai pontot (különös tekintettel hidakra és repterekre), majd május 14-én a Luftwaffe porig bombázta Rotterdamot (a városból 8 épület maradt meg az utókornak). Miután a német hadvezetés jelezte a hollandoknak, hogy felkészül Utrecht, majd Amszterdam, a hollandok megértették a diszkrét célzást és kapituláltak, így a „Slag om Nederland” kemény 4 napig tartott. (Zeeburg-ben 7 napig.)
(A Grebbelinie mögötti politikai okokról: valahol olvastam, hogy az eredeti holland elgondolás az volt, hogy visszavonulnak a Waterlinie mögé, és „csendben kussolva” (© Napirajz) végignézik, ahogy a Wehrmacht átgyalogol Hollandia keleti részén, tovább Belgiumba, és őket békén hagyja. A probléma ezzel az volt, hogy ha ezt meglépik, elfelejthették volna azt, hogy adott esetben bárki (franciák, angolok, belgák) megvédi őket. Úgyhogy az erős német haditechnikai fölény ellenére, meg annak ellenére hogy fogalmuk sem volt az új német stratégiáról, beleálltak a háborúba. Teljes 4 napig…)
A Waterlinie-ben az egyik legérdekesebb dolog a kiterjedése:
85 km hosszan terül el, mozgósítás esetén 12 000 ember teljesített benne szolgáltatot. A Muiderberg környéki bunkereken kívül részét képezték kisvárosok, amik köré proper csillagerődöt építettek (pl. Naarden vagy Weesp), de olyan erődök is, mint a Muderslot melletti Westbatterij. Délen pedig egy kicsit Gorinchem alá ér. Ha igazán bevetették volna, Hollandiából gyakorlatilag szigetet lehetett volna csinálni.
A holland kormány azt tervezi, hogy UNESCO világörökségnek jelölik az egész Waterlinie-t. Magyar vonatkozású fun fact: a világörökséggé nyilvánítás 25 éves tervét egy amerikai magyar gazdasági bevándorló, Dénes Ágnes készítette.
Hát kb. ennyi, amit egy út mellett elszórt bunkerek mesélnek az embernek, közvetve. Ha tovább áskálódnál a témában, itt van még pár link, amerre érdemes indulni: