Nagyon rég blogoltam, pláne magyarul, hogy is működik ez?
Na mindegy, lássuk mi sül ki.
Voltunk nyaralni, Svédországban. Megküzdöttünk a migránshordákkal, messziről elkerültük a no-go zónákat. Ha-ha, csak viccelek, semmi ilyesmivel nem találkoztunk, a boltok ajtajában fel-felbukkanó koldus általában kelet-európából jön. Most, hogy ezen túlvagyunk…
Svédország
nagyon
szép.
Ilyen:
Meg ilyen:
Meg ilyen:
Meg ilyen:
Meg ilyen is:
…ami miatt (vélhetően) most tüdőgyulladással ülök itthon. (Mármint: vélhetően amiatt; a tüdőgyulladás biztos.)
Az út
Itt az út, amit megtettünk, csak szálláshelyekkel:
Nem tudom ti hogy vagytok vele, én utálom a német autópályát. 2 sáv, a külsőben 90 a max, a belsőben 160 a minimum sebesség… Marha idegesítő. Hollandia talán kicsit túltolja a nyugalmat a sok helyen 100-as korlátozással, illetve itt ugye dívik az utolsó pillanatban belső sávból lehajtóra kisorolás (5 sávos úton), szóval itt se fenékig tejfel az élet. Svédország ezzel szemben nagyon jó helynek tűnik: ha valahol X a limit (tipikusan: 110 vagy 130), akkor az emberek belövik a tempomatot X-re, és annyival mennek, és kész. Többszáz kilométert lehet teljes nyugalomban levezetni, ráadásul állítom, hogy ugyanolyan átlagsebességgel, mint Németországban. (Ezt ráadásul megspékelte hazafelé egy olyan dugósorozat a német autópályán, ami miatt kb. 30 km/h átlagsebességgel lehetett haladni órákon át, és ami miatt végül Groningen felé kerültünk.)
Kivétel (mármint a jó közlekedés alól): Stockholm. A város 14 szigetre épült, amiket manapság hidakkal, alagutakkal, és a kettő közt lehajtórengetegekkel kötnek össze. Eredmény: a város közlekedése 3 szinten zajlik, amiből az egyik ráadásul a föld alatt van (csomópontostul, lehajtóstul, de GPS lefedettség nélkül természetesen), úgyhogy ha nem ismered a város térképét, nem tudod merre mész, akkor úgy jártál, el fogsz tévedni. Azt se lehet jól belőni, hogy melyik szinten vezetsz épp. Totál káosz. A belváros pedig áll. Nyilván ne menj autóval a belvárosba, de attól még áll. Hétvégén is.
Viszont végre, kb. 17 év álmodozás után átvezettem az Öresundon (do you even Øresunds, bron?):
(Most látom a weboldalon, hogy ha „bro” vagy, olcsóbb a hídon az átkelés:
Bropas before hoepas!)
Szintén több évtizedes tervezgetés után megnéztük a Vasa múzeumot is, ami a corporate management állatovosi lova (note to self: külön blogposzt!) 1628 óta.
És megnéztük az IKEA múzeumot is Älmhultben, ami egy teljesen befogadható méretű és érdekes múzeum. Tényleg, érdemes arra kanyarodni, ha úgyis arra jársz.
Szállások vs. időjárás
Eleinte sátrazni akartunk az egész úton, hogy a gyerekek lássák, milyen fasza dolog az. Aztán rövid úton rájöttünk, hogy 39 fokos lázzal (én), 14 fokban és esőben (svéd időjárás) annyira mégsem fasza dolog az. A harmadik szállástól kabinoztunk, pontosabban egyszer béreltünk egy lakókocsit is. (Amikor „lakókocsi”-t írok, erre gondolok:
Egy ilyen cuccban simán el tudnék akár lakni is. Listaár: 25.595 EUR. Meg persze kéne venni egy új autót is hozzá, ami el tudja húzni.)
A kabin egy kicsit nyilván drágább, viszont van tető a fejed fölött, nem bokányi sárban tapicskolsz, nem a földön fekszel 14 fokban, a pisilés nem feltétlen jelent elázást, és végső soron a kaján egy csomót lehet spórolni, mert többet főzöl egy kabin saját konyhájában, mint a sátras esetben, amikor inkább beülsz valahova mint hogy megedd a nyolcadik zacskóstásztát a héten.)
Summa summárom: négyszemélyes sátrunk eladó, mindenféle tartozékkal, újszerű állapotban.
És mit láttatok még lee?
A fentieken (Öresund, Vasa és IKEA múzeum, mindegyiket tudom ajánlani) kívül:
- Dán nemzeti akvárium (Den Blå Planet): szintén melegen ajánlott, még egy cápaetetést is elkaptunk.
- Sommen tó (Sommen, Tranås és környéke): kötelező. Nyilván nem az egyetlen tó Svádországban (haha), viszont gyönyörű, egy kis ékszerdoboz. Bérelni egy hajót, kimenni pecázni a közepére, ronyózni, tervezgetni a nyugdíjaséveket, amikor majd itt veszünk egy parti kabint meg egy kis motorcsónakot…
- Mindenféle elk parkok: meh.
- Stockholm Skansen: jó cucc.
- Junibacken, a Vasa múzeumtól mintegy 50 méterre: nagyon cuki hely. Nekem főleg a Pettson és Findusz miatt, de egy rakás más mese is (pl.: Harisnyás Pippi) megelevenedik ott.
- Hultet (Tranås mellett): egy gyakorlatilag ismeretlen skanzen (-szerűség). Szintén kötelező, működő ősrégi orgonával, és olyan idegenvezetővel akinek a nagyapja kezdte el építeni az egész egységet anno.
Ezenkívül a saját lábunkat leginkább:
Hammockot (aka. függőágy, aka. ↑↑↑) vinni egy ilyen utazásra a legjobb dolog, amit tehetsz. El is olvastam 2 (két!) könyvet: az Exodust (könnyed olvasmány), meg Dan Lyons-tól a Disrupted-et. Mindkettőt ajánlom.
Az út himnusza
Tavalyi utunkon a Jézus Krisztus Szupersztár 1996-os szereposztása volt az abszolút győztes, rongyosra hallgattuk minden bitjét, és mai napig az egyik kedvencem, Jézus, Júdás, Mária Magdolna, Kajafás mind kibaszott zsenik (mármint az énekesek), és hát Alice Cooper énekli Heródast. Idén viszont a Kern András-féle Harry Potter hangoskönyvek győztek — magasan, lényegében semmi mást nem hallgattunk. (Egy kivétel: a német autópályán hazafelé hallgatott Saab 900 Cabrio playlistem, amit — ki nem találnád — az idén júniusi Saab 900 Cabrio túránkra állítottam össze, és végül akkor egyáltalán nem használtam.) Szóval Kern zseniális, és kár, nagyon nagy kár, hogy
- csak az első két részt csinálták meg;
- nem lehet rendesen, mp3-ban megvásárolni az audiobookot.
Gondolkodtam rajta, hogy össze kéne dobni egy crowdfunding kampányt hogy Kern felmondja a többi részt is… mennyibe kerülne vajon?
Fotók
Google Photos-on is fent van persze, de mivel a Google Photos-Wordpress integráció továbbra is egy áthatolhatatlan akadály, ide is feltolok egy adag fotót. Mindazonáltal ha pl. rendesen beforgatott képeket nézegetnél, inkább a Google Photos-on nézegesd.
