Mi Vlielandon voltunk, és ti?

Az ünnepek között Vlielandon voltunk.

Vlieland (nem összekeverendő Vlietlanddal, ahol anno a kölcsön-Jaguart fotóztam) hivatalosan és közigazgatásilag Friesland része, földrajzilag meg a Waddenzee-é, ezé a Hollandiától Dániáig terjedő dűnés-homokos szigetvilágé.

(…amit németül Wattenmeer-nek is hívnak.)

A tájegység gyönyörű, a világörökség része, ezen kívül pedig mivel tele van fókákkal, védett terület is. Autóval csak engedély birtokában szabad behajtani, anélkül pl. nem is kapsz jegyet a kompra, komp nélkül meg maximum valami kétéltű járművel tudsz bemenni, lévén ez egy sziget.

Cserébe simán gyalog bejárható a lakott terület mert pinduri, vagy bérelsz egy bringát és akkor az egész (kb. 8×1 km-es) sziget is.

És hogy mi van Vlielandon?

Nyugi.

Meg fókák.

Meg dűnék.

Meg aktív munkálatok hogy a dűnék a helyükön maradjanak és a sziget ne másszon el nyugat felé: a nyugati oldalát, amit az északi tenger folyamatosan mos el, töltik újra… Ha nem tennék, az elmúlt 500 évhez hasonlóan vándorolna a sziget (meg az összes többi a Waddenzee-ben), míg ki nem kötne — a szárazföldön.

Az „elmúltötszázév” kapcsán nagyon érdemes böngészni régi waddeni-vlieland-i térképeket, pl. itt vagy itt — egyszerűen rá sem ismerni a térség mai földrajzára. Se Afsluitdijk, se Markerwaardijk nincs még nyilván, teljes Flevoland hiányzik, de ettől eltekintve is teljesen máshol van a szárazföld, mint ma.

(Viccesnek tálalom egyébként, hogy Vlieland a maga 3 méteres tengerszint feletti magasságával Hollandia magasabb tájai közé tartozik…)

Amikor mi ott voltunk, volt még 6-os erősségű szél (60-70 km/h), amiben tandemmel bringázni élményszámba ment, #justnetherlandsthings

És az időjáráshoz illően relatíve keveset fotóztam, de azokat azért megosztom, íme:

Harlingen – innen indulsz hajóval Vlielandra

A szigethez jutás a sok homokpad miatt csak kerülővel lehetséges, ilyenkor kimész egy kicsit az Északi-tengerre, ami hullámzik mint a fene. A Waddenzee még nagy szélben is teljesen csendes, tóként viselkedik.