A napokban valamiért eszembe jutott Kányádi Sándor Kaláka által megzenésített verse, Az elveszett követ, és sokat énekelgetem. Mivel a gyerekek kiskorában („in the old country”) az autóban az egyik fix utazós CD egy Kaláka CD volt (valami válogatásszerűség), a két gyereknek is eléggé beégett, és át is vették tőlem, ők is énekelgetik. Persze amikor 2014 környékén hallgatták, sose figyeltek fel a szövegre, most viszont 8-10 évesen igen, hogy mi az hogy kámforrá vált a követ, meg miért ül a mélységes mély pince mélyén a követ. (A poszt végére bepastelem a teljes verset, ha nem lenne meg.)
Ha én történelmet tanítanék, úgy tanítanám, hogy fogok egy ilyen dalt, verset, képet, akármit, és mesélek róla, mint ma a két kiscsajnak. Annyi baromi jó kontextus van egy ilyen kis dalban, figyi!
Hogy s hogy nem, de egyszer Kolozsvárra jövet
elveszett az úton, el a török követ.
Miért jött Kolozsvárra a követ?
Rögtön jól be van lőve a kor, nem Erdogan küld követet egy EU (épphogy-) tagországba, ez bizony kőkeményen a török hódoltság időszaka lesz, valamikor a XVI-XVII. században (a pontos évszámokat hagyjuk, úgyse jegyzi meg senki), amikor Magyarország három részre szakadt, és Kolozsvár az Erdélyi Fejedelemség egyik fontos városa volt (nem fő-, de pl. országgyűléseket tartottak ott mintha.)
De mi az a török hódoltság?
Itt el lehet magyarázni a Török Birodalom rövid történetét, bár bevallom hogy én kicsit messzebbről indultam, és dióhéjban összefoglaltam a Római birodalom történelmét is: a birodalom szétszakadását, és mindjárt rátérünk egy bizonyos város nevére is.
Pedig egyenest az isztambuli öreg
szultántól jött volna, ha megjön a követ.
Na szóval a követet vélhetően I. Szulejmán küldte
…valamelyik Báthory fejedelemhez.
Fényes kísérettel, ahogyan csak jöhet
Konstantinápolyból egy szultáni követ.
És mi az a Konstantinápoly?
Én szóltam! Jön Bizánc átnevezése a Római birodalom szétszakadásával, ezt ugye bizonyos Konstantin managelte, vajon mi lett a város új neve? És melyik mai város ez? Segítségként már elhangzott a neve feljebb.
Na de térjünk vissza a versre, szóval jött a szultáni követ, de persze mindjárt fonák helyzetbe kerül, mert nem várt kémiai reakcióba keveredik…
Födte a lovát is selyembrokát-szövet,
bíborban, bársonyban lovagolt a követ.
Turbánjára forgót, derekára övet
a fényes szultántól kapott volt a követ.
Csillogtatta a nap a sok drágakövet:
éjszaka sem veszhet el egy ilyen követ!
S mégis, amint mondják, Enyed táján jövet
kámforrá változott, odalett a követ.
De mi az a kámfor és miért változott azzá?
Nos hát a kémia ugyan nem a fortém, de ugye a kámfor az egy olyan anyag, ami szobahőmérsékleten is pillanatok alatt szublimál azaz szilárd anyagból légneművé változik, aka. eltűnik. Szóval ha valaki kámforrá változik, az eltűnik.
Na szóval eltűnt a követ,
És a szultánt ez felettébb idegesíti:
Telt és múlt az idő, s a szultánnak szöget
ütött a fejébe: hová lett a követ?
Se híre, se hamva, kerékbe is töret
Bónuszpontért
Ki tudja milyen büntetés volt a kerékbe törés?
mindenkit, ha el nem kerül a követ.
– Halál fia, aki parancsot nem követ,
reggelre meglegyen az elveszett követ! –
Agák, bégek, basák, ki csak számba jöhet,
indultak keresni, hol lehet a követ.
De kik azok az „agákbégekbasák?”
Nos, röviden: katonai és civil rangok. A szultán beküldte a ringbe (Enyed tájára) amije volt, eszkalált. Érdekes kapcsolódó-elmesélendő infó: a budapesti fürdők, lásd török-, vagy a Veli Bej-…
Itt aztán egy ideig nem történik a versben említésre méltó a szultán dührohamán kívül, de azért még fog!
Jöttek dérrel-dúrral, s Enyed táján jövet
kámforrá változtak, akárcsak a követ.
Dühbe jött a szultán. – Biztosan egy követ
fújnak a piszkosok s a hóhányó követ.
Együtt szedik ezek a tejről a fölet,
de jaj nektek, agák, bégek, basák s követ! –
Azzal lóra pattant, s jött, ahogyan jöhet
maga a nagy szultán s nem holmi kis követ.
Pompáját leírni fölösleges szöveg,
koldusnak látszana mellette a követ.
Jött hát, s mit ad Allah! Enyed táján jövet
eltűnt a szultán is, akárcsak a követ.
S így a mai napig nem tudjuk, az öreg
szultántól mi hírrel jött volna a követ.
Hódolatot kívánt, vagy csak aranyövet,
ónkupát szegődni jött volna a követ?
Hódoltatni ide ugyan jönni jöhet,
de amit kap aztán, viheti a követ.
…ja, de azért az aranyövről kussolunk, ugye?
Hiába, a magyar történelem nagyhatalmaknak való behódolások sorozatából áll.
Vihetné, de hol van? Enyed táján jövet
el mégsem párolgott kámforként a követ!
Gördítsük le hát a titokról a követ:
vénséges vén pince mélyén ül a követ.
Az történt ugyanis, Enyedre béjövet,
szörnyen megszomjazott, s vizet kért a követ.
– De vízzel Enyeden, ó, nagyságos követ,
akkor se kínáljuk, ha kerékbe töret! –
De miért nem adtak neki vizet?
Nos, mert jó eséllyel tífuszt, vagy valami hasonló csúnyaságot kapott volna el a követ, az meg nem tett volna jót az enyedi lakosság isztambuli jóhírének, lásd még a kor közegészségügyi és víztisztasági állapota — röviden: nem jó azt a vizet inni, amibe előtte beleszartak.
Kortyolt egyet-kettőt, de minthogyha tüzet,
lett a bortól egyre szomjasabb a követ.
Lement a pincébe – elég is a szöveg! –
még most is ott iszik az elveszett követ.
Agák, bégek, basák, Enyed táján jövet,
jutottak a nyomon, ahová a követ.
Ott van a szultán is, azt fújja az öreg:
– Tudtam én, hogy egyszer megkerül a követ.
Én is majd folytatom egy-rímű versömet,
mikor Kolozsvárra érkezik a követ.
Hát ennyi a versike, de mennyi mindent lehet ebből is tanulni! Török hódoltság, Erdélyi Fejedelemség, Nyugat- és Kelet-Római Birodalom, kis földrajz, kis kémia, török rangok, közegészségügy (hiánya), és mindegyik témában számos kapcsolódó apróság!
https://www.youtube.com/watch?v=j9DiKL8sqFA
Kányádi Sándor: Az elveszett követ
Hogy s hogy nem, de egyszer
Kolozsvárra jövet
elveszett az úton,
el a török követ.
Pedig egyenest az
isztambuli öreg
szultántól jött volna,
ha megjön a követ.
Fényes kísérettel,
ahogyan csak jöhet
Konstantinápolyból
egy szultáni követ.
Födte a lovát is
selyembrokát-szövet,
bíborban, bársonyban
lovagolt a követ.
Turbánjára forgót,
derekára övet
a fényes szultántól
kapott volt a követ.
Csillogtatta a nap
a sok drágakövet:
éjszaka sem veszhet
el egy ilyen követ!
S mégis, amint mondják,
Enyed táján jövet
kámforrá változott,
odalett a követ.
Telt és múlt az idő,
s a szultánnak szöget
ütött a fejébe:
hová lett a követ?
Se híre, se hamva,
kerékbe is töret
mindenkit, ha el
nem kerül a követ.
– Halál fia, aki
parancsot nem követ,
reggelre meglegyen
az elveszett követ! –
Agák, bégek, basák,
ki csak számba jöhet,
indultak keresni,
hol lehet a követ.
Jöttek dérrel-dúrral,
s Enyed táján jövet
kámforrá változtak,
akárcsak a követ.
Dühbe jött a szultán.
– Biztosan egy követ
fújnak a piszkosok
s a hóhányó követ.
Együtt szedik ezek
a tejről a fölet,
de jaj nektek, agák,
bégek, basák s követ! –
Azzal lóra pattant,
s jött, ahogyan jöhet
maga a nagy szultán
s nem holmi kis követ.
Pompáját leírni
fölösleges szöveg,
koldusnak látszana
mellette a követ.
Jött hát, s mit ad Allah!
Enyed táján jövet
eltűnt a szultán is,
akárcsak a követ.
S így a mai napig
nem tudjuk, az öreg
szultántól mi hírrel
jött volna a követ.
Hódolatot kívánt,
vagy csak aranyövet,
ónkupát szegődni
jött volna a követ?
Hódoltatni ide
ugyan jönni jöhet,
de amit kap aztán,
viheti a követ.
Vihetné, de hol van?
Enyed táján jövet
el mégsem párolgott
kámforként a követ!
Gördítsük le hát a
titokról a követ:
vénséges vén pince
mélyén ül a követ.
Az történt ugyanis,
Enyedre béjövet,
szörnyen megszomjazott,
s vizet kért a követ.
– De vízzel Enyeden,
ó, nagyságos követ,
akkor se kínáljuk,
ha kerékbe töret! –
Kortyolt egyet-kettőt,
de minthogyha tüzet,
lett a bortól egyre
szomjasabb a követ.
Lement a pincébe
– elég is a szöveg! –
még most is ott iszik
az elveszett követ.
Agák, bégek, basák,
Enyed táján jövet,
jutottak a nyomon,
ahová a követ.
Ott van a szultán is,
azt fújja az öreg:
– Tudtam én, hogy egyszer
megkerül a követ.
Én is majd folytatom
egy-rímű versömet,
mikor Kolozsvárra
érkezik a követ.