Nézem ezeket a cikkeket amit apám küldött (itt és itt, meg itt is), és bár régebbiek, amúgy is akartam írni kicsit az első és második lockdown közötti különbségekről home schooling témában, úgyhogy jól felfűzöm egy amolyan reakcióposztra.
Hol is kezdjem tehát.Azt hiszem kezdem ott, hogy a cikket olvasva nem árt szerintem kicsit árnyalni a képet a „szörnyű holland tapasztalatokról”.
Az eredeti hollandiai tanulmány
A tanulmány (-t összefoglaló cikk) amit a g7 is linkel, valóban kihoz egy rakás negatív statisztikai eredményt. Óriási meglepetésre amikor egyik napról a másikra be kellett zárni a sulikat kb. 0 rákészüléssel egy világjárvány miatt, az oktatás színvonala láthatóan-mérhetően esett. Kb. ez a tanulmány üzenete, de már maguk a szerzők is ejtenek egy-két safe harbor kijelentést ami árnyalja a képet, szóval lássuk:
„Despite a light lockdown and excellent infrastructure for remote learning, our results are dire.”
Amennyire én látom, az oktatásban nincs „light” lockdown, vagy nyitva van a suli, vagy nincs, ez egy bináris dolog, teljesen függetlenül attól, hogy mondjuk a coffee shopok nyitva voltak-e (nyitva voltak). Hollandiában az első lockdown alatt nem voltak nyitva az iskolák. A sulikban annyira hard volt a lockdown amennyire csak lehetett.
Emellett úgy érzem, hogy az „excellent infrastructure”-ra hivatkozni pontatlan/értelmetlen. Mert igen, mindenkinél van otthon elfekvőben egy-két régi Macbook (azért ezt csillagozzuk be persze¹) és mindenki 100+ megabites üvegszálon logol be a Google Classroomba, de hiába van ott az infra, amikor nincs/nem jó a kontent. És az első lockdown annyira hirtelen jött, hogy a kontent bizony nem volt ott. Én is írtam márciusban, közvetlenül a lockdown előtt: „napi 45-45 perc olvasás, számolás, projektmunka”, az elején ennyi volt a kontrollált suli. A hard lockdown közben aztán bejött a Google Classroom és a gyerekek kaptak heti feladatlistát, de mindez annyira kaotikusan történt (mert hát annyira gyorsan kellett a tanároknak is megtanulniuk), hogy egyáltalán nem volt hatékony. Illetve hazudok: Julit (aki akkor ezt nálunk többnyire követte) hatékonyan kergette az őrületbe a szűretlenül beáramló milliónyi „challenge”, good luck kiszűrni azt, ami tényleg fontos.
Nem vagyok tudós persze. Lehet, hogy a gyerekagy teljesítményén százalékosan mérhető, hogy milyen otthon az internet, akár van mit tanulni, akár nincs. Az enyémen végülis eléggé meglátszik!
„Are these results a temporary setback that schools and teachers can eventually compensate? Only time will tell…”
Ez a mondat az, ami miatt a lizard brainem meglátása szerint inkább grant money elpukkantása volt itt a cél időre, mint valódi eredmények kimutatása. De persze elkussoltattam, mert hát a kicsengés fontos, ha nem fejlesztjük az online oktatást, akkor a gyerek nem tanul, ez, bár triviális, de fontos dolog.
De miért ne fejlesztenénk az online oktatást?
Nyilván az iskoláknak is elég látványos volt, hogy mennyire nem hatékony az első lockdown alatti káosz. Bele tudom magam képzelni a tanár helyébe is, aki csak azt látja, hogy hirtelen nem látja a gyerekeket, semmi abból, amit a főiskolán tanult, nem készítette fel arra, hogy hogy kell egy csapat kiskorút remote, közvetlen elérés nélkül irányítgatni.
(Két offtopik ide:
- Vicces analógiája tud lenni ez a tipikus „egészségtelen” IT csapatdinamikára: a fejlesztő (a szülő/gyerek) azért frusztrált, mert a PM (a tanár) folyton baszogatja hogy mi a státusz, a PM (tanár) pedig, aki hands on controlhoz van szokva valamiért (mert az ő főnöke is baszogatja vagy valami egyéb szervezeti rohadás miatt), nos ő meg frusztrált, mert nem kap infót és nem tudja mi történik.
- Gyerekekről nem posztolunk fotót, de tavaly év végéről van egy fotóm, ahol a gyerekeim a Jabra headsetemmel a fejükön laptop mögött azt játsszák, hogy ők most konferenciahívásokban vannak, mert hát a gyerek az szeretne lenni, ami az apukája-anyukája. Szegényeknek elég gyorsan fel kellett nőniük!…
Offtopik vége.)
A második lockdown szervezése nagyot ugrott az elsőhöz képest.
A második lockdownra az iskolák fel tudtak készülni. Volt rá egy nyaruk és egy őszük, biztos vagyok benne (mert látom), hogy nem lustálkodtak, mentek a retrospective-ek, és sokkal hatékonyabb lett az egész. (Innentől persze megint magántapasztalat következik, egy iskola alapján.)
A Google Classroom, a Gynzy (matek webapp), a Taalblobs (nyelvtan webapp) és hasonlók rendesen fel voltak konfigurálva, és ami még fontosabb, a gyerek-tanár-csoport kommunikáció is fejlődött. A mi sulink lényegében átállt egyfajta agile deliveryre:
- 1 hetes sprintek: minden gyerek kap egy egy hetes „leertak”-ot, a feladatok listáját, amiket hét végére el kell végezni. Ezeket mind rendesen adminolják a Classroomban, digitálisan végezhető-beadható a nagy részük.
- Napi huddle: reggelente 9-10 között az egész stamgroep (~osztály) becsatlakozik a meetingbe, és általában történik valami csoportos oktatás (diktálás, Kahoot, számolós bingo, ilyesmi), meg hát együtt vannak és konnektálnak. Ez mondjuk nem standup (mert x db tíz év alatti résztvevővel good luck felépíteni azt a fegyelmet), de mégis: napi, meeting.
- Napi breakout: a napi huddle után, akinek impedimentje van, betárcsázhat a breakout roomba, ahol a tanártól lehet közvetlenül segítséget kérni.
- Heti 1:1-ok: a breakoutok után pedig a tanárok szépen hetente végighívogatják az összes diákot, vagy 1:1, vagy 2-3:1 settingben, hogy van-e valami amire szükségük van, stb.
A feladatokon végre látni lehet, hogy mi kötelező és mi opcionális, az arányok is rendben vannak amennyire látom, és a saját tapasztalatom az, hogy sokkal jobban managelt az egész, és hát persze a gyerekek is jobban beleszoktak, eggyel jobban tudják az admin részét csinálni.
Ugyanakkor:
- Szülői segítség továbbra is kell: egyrészt az admin azért nem triviális, főleg a 8 évesnek segíteni kell benne, másrészt itthoni környezetben, saját laptopon amin ott vannak a játékok és a Youtube is, hát kell-e mondanom, hogy a figyelem könnyen elkalandozik… elvégre ez nálunk, nagyoknál is komoly probléma teszed le a twittert tudom hogy hosszú de bírd már ki mindjárt kész vagyunk.
- Én szerencsés vagyok: itthonról dolgozom, van extra laptop, gyors net, odafigyelős gyerek… Biztos vagyok benne, hogy aki amúgy is frusztrált mondjuk a munka miatt, nem tud odafigyelni a gyerekére, nincs ideje foglalkozni vele, nos ott akkumulálódnak a gondok.
- Bármilyen hatékony az oktatás, nem pótolja a mozgást és a szociális kapcsolatokat.
És igen, a legfontosabb nekem az eredeti cikkből is mégiscsak ez:
„To what extent are these learning losses driven by school closures over other detrimental implications of the pandemic? Exposure to stress and anxiety also increased during the lockdown…”
Bullseye, ez a lényeg. Sarkosan fogalmazva én szülőként leszarom hogy mennyit tanul a gyerek a lockdown alatt (újabb csillag²), ha közben azt látom hogy szenved. Ez az egy év ami kimarad oktatásilag, behozható. De mindkét gyereken látjuk, hogy (mindkettőnél másképp, de) szociálisan mekkora csapás az, hogy az ő legonfotsabb public square-jük, a suli, bezárt.
Oldjuk fel a lábjegyzeteket is gyorsan:
¹ az eszközellátottság: itt erősen saját környezetből beszélek, és valószínűleg túlzok is. Egészen biztos vagyok benne, hogy Hollandiában is komoly probléma egy csomó embernek hirtelen megteremteni az online oktatás otthoni feltételeit, egyrészt simán IT tudás/felkészültség híján, meg hát anyagilag is… megspékelve azzal, hogy annak, akinek nem volt otthon elfekvőben egy laptop, szembesülnie kellett azzal hogy a laptop, de pl. még a konferenciaheadset is hiánycikk volt, vagy akár duplán túlárazott. Hiába, a szabadpiac az szabadpiac.
² bezártság: nyilván nem szarom le azt se hogy mennyit tanul, de a szociális fejlődést és a kollaboratív oktatást fontosabbnak tartom, mint a tárgyi tudást. És itt is érvényes ami az 1-es lábjegyzetnél: vélhetően ez egy #wpp, és van, akinél az alaptudás megszerzése sokkal nagyobb gondot okoz normális körülmények között is, mint nálunk; elvégre ezt mutatják / erre utalnak az idézett statisztikák is.