Tegnap vettem két pár cipőt, a korábbról már jól ismert impulziós eljárással. Keresem ma a neten őket, hogy megmutassam másoknak, és rájöttem, hogy ha a webes keresés alapján akartam volna választani, akkor se Puma, se Levi’s cipőm nem lenne most: ezek a site-ok röhejesek, szarok, használhatatlanok. Az tuti, hogy valami flash-guru baromi jól megél belőlük, de azon kívül, hogy a corporate identity-t sugározzák, totálisan hasznavehetetlenek. A Puma oldalán a cipőkig legalább eljutottam (érdekes is lenne, ha nem, elvégre ebből élnek), de az én választásomat már nem találtam meg. A Levi’s esetében még ennyire se voltam sikeres, farmer-hegyek között vesztem el, aztán valami Vintage oldalnál végleg feladtam.
Úgyhogy emberek: ha cipőt akartok venni, sikoltva meneküljetek a gyártók weboldalától. A korábban emlegetett flash gurukat pedig el kéne tiltani mindenféle billentyűzettől, hogy ne okozzanak további károkat fejlődő netes kultúránkban. A magam részéről a korábbról már szintén jól ismert baseballütős eljárást javaslom.
Szerző: Gergo Lippai
Most nem azért, mert gecizni akarok, vagy ilyesmi… inkább nem is kijelentő (óhajtó) módban, hanem kérdésként fogalmazom meg.
Szóval itt van az öregúr, a János Pál, már úgy közlekedik benne ki-be a lélek, hogy nem is köszön. Szívleállás, kóma, miazmás. Na most akkor ha ebből az állapotból lenne neki 15 év, akkor se gondolkoznának el az eutanázián, mint intézményen? Katéter a gyomorba, a pöcsbe, a szív köré, mindenhova, ahol luk van, vagy valamit mozgatni kell, ez 15 évig… Élet az?
A good way to threaten somebody is to light a stick of dynamite. Then you call the guy and hold the burning fuse up to the phone. „Hear that?” you say. „That’s dynamite, baby.”