Linux branding.
Háttér a következő installomhoz. (Ubuntu, 200 gigás RAID set-en.)
Szerző: Gergo Lippai
Gépház, bőő vülj!
Kicsit bővebben a mai gépházbővítésről: a dolognak két lényege van:
1. Mostantól az ügyfelek alapértelmezésben minden vhostot http és https portokon kapnak, vagyis alapból jár az SSL. Ezt persze csak mindenféle adminfeladatokra ajánlom, mivel a certificate IP-re szól, vagyis nincs minden vhostnak saját. (Eredmény: rinyáló böngészők, persze elegáns a dolog, ha úgy közelítjük meg.)
2. Az ügyfelek mostantól mindent saját maguk intéznek. E-mail cím kell? Csináld meg magadnak, ne engem baszogass. Tudom, ez egyes szoftverekkel off the shelf megoldható, de nézzük a dolog előnyeit: az, hogy te, mint ógyfél kontrollálod az összes beállításodat, a vhostjaidat, mindent, az én vállamról vesz le terhet. Ha a vállamról teher van levéve, akkor egyrészt olcsóbban adom a szolgáltatást (a hostingban sose a kapcsolat, hanem a hozzá kapcsolódó szolgáltatás kerül sokba), másrészt van időm fasza dolgokkal, pl. a biztonsággal foglalkozni, tiszta sor. Fizetős szoftvernél minimum az egyik, az olcsóság nem tartható. A biztonság jó esetben elérhető, átlátható, ezt tehát mondjuk, hogy elvetjük.
Hát így, röviden.
Kétdeka, kevert.
Ez most ilyen kevert post lesz.
Nem egyszerű hamburgert toltam be a Sunny Diner helyen. Klasszikus, steak benne, sült krumpli körülötte, majonézzel, mert arra meg én vagyok kényes. Nagyon emberes adag, Jul elmondása szerint büszke rám, hogy ilyen jelentős részét meg bírtam enni. (Nem az egészet, persze.) Lakásméricskélés után voltunk épp, és a zuhanytálcakatalógusok és hűtőméretek mérlegelése közepette úgy elmélkedtem, hogy veszek egy amerikai autót, vagy egy Lada Nivát, mindkettőt nyáron széthajtás és ősszel dunába vetés céljából. (Nyilván nem lesz belőle semmi.)
Aztán (gépházilag) ma befejeztem az ISPMan javítgatását. Némi visszafejtésbe került (mert a közösség ott használhatatlan), de most már a teljes ügyfélpanel működőképes, megbízható. És jó, nagyon jó, és szabad. Egy utolsó task van a teljes élvezethez (ez pedig a Perdition), de szerintem ez is órák kérdése. Hihetetlen, hogy az ember mennyi energiát tud összekaparni, amikor valami lelkesítő dolgot kell művelni, vagy valaminek az utolsó mozzanatai hiányoznak. Vagy mindkettő.
