Őrült beszéd, de van benne rendszergazda. Imádom Leilát olvasni. Az a fajta játék a nyelvvel (az anyanyelvvel; a másik fajtában ugyebár én is, de ne legyünk alpáriak), amit Esterházyban is szeretek. (Nyilván tiltakozna az analógia ellen szerényen most, úgyhogy: nem úgy gondoltam, de egy kicsit persze mégis, satöbbi, nemfejtemki.)
A pisis sztorit meg szerintem mindenki eljátszotta életében legalább egyszer. Mi ketten biztosan.

Üres vagyok, nem én vagyok, nem vagyok itthon.
Kis magányra van (volna) szükségem, azt hiszem. Vagy nem?

Ultrapehelysúlyú iszapszumó? Lányok? Valaki?