Szerző: Gergo Lippai

Hogy pozitívan is szóljak a köcsög franciákról, elmondom, hogy valamely talány okán a francia Tesco replacement (Röplaszma’n talán, ha franciásan akarjuk ejteni; zerzs, bazsé, tudjuk.) nem olyan ótvaros-retkes, mint a magyar hipermarketek. Nyilván csak egyben jártam (szombat reggel, hazafele vásárfia-sajt után kajtatva), tehát az indukció elvét állítom munkába, amikor megkockáztatom, hogy az összes francia hiperszupermarché összeadva nincs olyan lepukkant állapotban, mint akármelyik magyarországi. (Ebbe nyugodtan vegyük bele a CBA- és egyéb birodalmakat is: nem cégspecifikus takarítási politikáról, dolgozói-vezetői mentalitásról beszélünk.)
Többször megfogadtam (mindhiába), hogy Tesco-ba, Cora-ba, ilyesmi helyekre nem fogok menni, de az ember kénytelen. Most autózzak át mindig a sógorokhoz?

Ja, és 1489 email a céges accounton. (Személyesen valami 1500 körül volt, kudos valami faszkalap trackback spammernek.)

Akut anorák, lipikus, bugyiszaggató mélyek, kevés hó, sok jég, sok napsütés, köcsög franciák, 3 új kátyú (kátyu?) a Hűvösvölgyi úton, kb. 3000 km vezetés oda-vissza, parti, sí.
Síelni voltam, megjöttem, jó volt. Köszönet Ubinak, Fazénak (PHD in advanced body moving), Krisztának a szervezésért, szupi volt. Franciaország ugyan még mindig szar hely, de azért mi jóvá tettük magunknak.
Álló- és mozgóképek majd a see no evil-en, meg az orcieres.nemszar.hu-n.

És jó lenne összegyűjteni az összes marhaságot, amit kitaláltunk, plusz a fogadalmakat, amiket tettünk (jobb, mint a szilveszter), de ez későbbre marad.