Szerző: Gergo Lippai

Woody Allen (Annie Hall után) megint újra ismét nekem tetszőt alkotott. Beszélgetések fiatalkori önmagával (vagy valaki olyannal, amilyen szeretett volna lenni?), átjön egyfajta bölcsessége. Ha ez most csajblog lenne, megjegyezném, hogy Jerry milyen jóképű és hogy W. A. is sármosabb lett, amióta ősz, meg ilyen öreg. Szóval a film kurvajó, talán még egyszer meg fogom nézni, mert kell belőle a sok W. A. aranyköpés, a címét viszont szándékosan nem írom le, legyen ez egyfajta tréfás rejtvény, találkoztunk ma (tegnap, whatever) már ilyennel egyszer. (Másképpen fogalmazva: mi a csöcs a címe? Valaki? Merénkurváranem.)
Triumvirátus (triumviratális?) moziest előtt Bata-Lipi bringapárbaj, ki tudja jobban leszuszogni a fákat a Gellért-hegyről, igaz (és ezt nem hagyhatom említés nélkül), én sörökkel, pulcsikkal, pogival nehezített táskával tettem a hatékonyabb testedzés érdekében. (A sör pl. kizálólag könnyen belőhető súlytöbblete, úgyismint precízebben tervezhető edzéstervet elősegítő tulajdonsága miatt került bele a motyóba. Nem is ittuk meg fent, de nem ám! Kicsitsenem.)
For my records, holnap jön kivitelező, még nem tudom mit beszélünk meg, de bízom benne, hogy már azt is, hogy mikor kezdődik a konkrét munka.
A nap (persze kurvarégi) mondása (mit mondása, felsóhajtása, óhaja, betegséget szimuláló hangszínben) pedig: „meg kéne már nézetnem magam egy nővel”.
Még egy rövidke post jön, mert (vagy „bizonyítandó, hogy”) Hasek olyan, mint Woody Allen, aztán night-night.

Most nem is az, hogy pl. ki vállalja be azt, hogy egész nap csirkeként ugrál parancsszóra, csinál hülyeségeket. Nem is az, hogy technikailag hogy valósítják meg a dolgot, ugyebár egyszerre a világon hányan akarnak csatlakozni, stb. Nem is az, hogy miért pont ezt választotta a Burger King promóciónak.
De könyörgöm: kinek jutott ez eszébe??? Arany oroszlánt neki, meg Grammy-t, meg mittomén azt a pápai kisközepes keresztet, amit a Viktor is megkapott.
(A dolog háttereként annyi, hogy reggel óta újra és újra eszembe jut a fenti oldal, a Plastik sidebarjában találtam, megnéztem, szóval foglalkoztat, mert annyira nem szokványos egy ötlet. Tetszik és nem értem.)

–>Nem tudtam eldönteni, hogy melyik nyuszós képet tegyem ki. „Hát nem gyönyörűek mind?” Így gondolkodtam. Kitettem hát mindkettőt. Aztán meggondoltam magam, illetve eszembe jutott, hogy az egyik kép úgyis le lesz cenzúráztatva, mivel nem az a nyuszó látható rajta, hanem két vadóc nyuszó, amint telefonálnak. Na azt leszedtem. Aki megérdemli, úgyis látni fogja. (Milyen jó, hogy Szőr Nyuszó nem tud beszélni. Olyan béna-izé dolog, amikor emberek egyértelmű fotogenitásuk ellenére nem szeretnek fotón lenni.)
Meregyébkéntigen, nyusziparti volt megint, tortillaval, nincs jobb, mint egy hatalmas zabálás. A közelmúltban volt egy flessem, hogy hagyok a faszba minden szemérmet, és állandóan degeszre zabálom magam, amikor csak alkalom adódik, nem törődöm semmivel. Dagadt disznó leszek, nem is sportolok semmit többé (hiszen a térdeim meg a szívem úgyse bírják majd, ha 130 kiló leszek, meg hát az ajtón is nehéz lesz kimenni), de legalább meglesz a zabálás élvezete. 3 éve még lehülyéztem azt, aki szeretett enni, most meg azon kapom magam, hogy már-már oda kell figyelnem, mit eszek, és amikor anyám meglát, elkezdi cikizni a pocakomat. Lassan – ahogy Joe mondta anno – én is „a pocakommal hódítok” majd.